A logika témájáról több mint háromezer éven át beszéltek anélkül, hogy bármi olyan hatalmas előrelépés történt volna, amely a tárgyat bárki számára könnyen használhatóvá tette volna.

A „logika” az ésszerű gondolkodás témakörét jelenti, vagyis azt, hogy tényekről és elképzelésekről gondolkodunk, és ezek alapján helyes döntéseket hozunk.

Egyszerűen fogalmazva, a logika annak tanulmányozása, hogy hogyan kell elképzeléseket vagy tényeket olyan módon egyesíteni, hogy értelmes magyarázatot adjanak dolgokra, valamint az ennek megtételére való képesség. Az évszázadok során voltak olyanok, akik a logikát tudománynak nevezték. Ennek azonban nincs értelme, mert egy tényleges tudomány nem más, mint egy tárgy rendezett, pontos és teljes tanulmányozása, amelyet azért végzünk, hogy meglévő elképzeléseket bizonyítsunk vagy cáfoljunk, új igazságokat fedezzünk fel, és új elképzeléseket fejlesszünk ki azáltal, hogy alkalmazzuk az információkat megegyezés szerinti módokon, hogy lássuk, mi működik.

Tehát, ha a logika valóban „tudomány” lenne, akkor az emberek képesek lennének gondolkodni. De az emberek nem tudnak logikusan gondolkodni.

Már maga a „logika” szó is egészen barátságtalan, és a személy félhet attól, hogy a közelébe kerüljön, mert azt hiszi, túl magas neki ahhoz, hogy megértse. Ha netán egy logikáról szóló könyvet olvasnál, valószínűleg eléggé összezavarodnál, és elkeseredetté válnál, ahogy megpróbálod kiokoskodni, és nem is tanulnál meg gondolkodni – pedig a logikának épp ebben kellene segítenie neked.

A logika, vagyis az ésszerű gondolkodás képessége mégis nagyon fontos mindenkinek, aki egy csoport vagy vállalat szervezéséért vagy irányításáért felelős. Ha nem tudunk világosan gondolkodni, akkor nem leszünk képesek olyan következtetésekre jutni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzunk.

Számos kormányiroda, egész kormányok, társaságok és csoportok használták már ki azt, hogy az embereknek nincs megértésük a logikáról, és ez már nagyon hosszú ideje folyik. Ez azért van, mert ha az emberek nem tudnak tisztán gondolkodni, és saját maguk kiokoskodni dolgokat, akkor könnyen irányíthatók azzal, hogy hamis dolgokat mondanak nekik, és így szereznek támogatást nagyon rossz vagy visszataszító ügyekhez.

Így a logika tárgyát nem támogatták, hanem épp ellenkezőleg, elnyomták a logika tárgyának megértését.

Még a nyugati iskolák is arról próbálják meggyőzni a tanulókat, hogy azért tanuljanak matematikát, mert „így gondolkodunk”. De persze az emberek nem így gondolkodnak.

Az adminisztrátorok, a menedzserek, a kézművesek és a hivatalnokok mind hasznát látják a logikának, ami nagyon fontos és szükséges. Ha nem képesek az ésszerű gondolkodásra, akkor költséges és időrabló hibákat követhetnek el, illetve zűrzavarba taszíthatják és romba dönthetik az egész szervezetet.

A vezetők és a dolgozók általában mind adatokkal és szituációkkal foglalkoznak. (A szituáció egy átfogó, általános helyzet, amellyel kapcsolatban létezik egy jelenlegi adathalmaz). Ha nem képesek arra, hogy megfigyeljenek valamilyen nehézséget vagy problémát a területükön, és végiggondolják az adatokat, akkor hamis következtetésekre juthatnak, és hibás lépéseket tehetnek. Ez pedig csak ront a helyzeten.

Az emberek ma azt hiszik, hogy a matematika helyettesítheti a logikát, mégis a legtöbb szituáció rosszabbodik e méltatlan bizalom miatt. Azért méltatlan, mert az emberi problémák annyira bonyolultak, és olyan sok különböző tényezővel (állapottal vagy körülménnyel) állnak összefüggésben, hogy ez a matematikát teljesen elégtelenné teszi. Más szóval, nem elegendő.

Ha a vezetők és a dolgozók nem ismerik a logikát, a szervezet irányt téveszthet, és meginoghat, ezért nagyon magas szintű intelligenciára, jártasságra és képességre van szükség ahhoz, hogy egyben tartsák, és működésben tartsák. Sajnos az ilyen szintű intelligencia, jártasság és képesség nem mindig könnyen elérhető egy csoport vagy szervezet számára, csak nagyon drágán, ha felfogadnak egy szakértőt. De még ekkor sem lehetünk biztosak benne, hogy a dolgok javulni fognak a szervezetben.

A történelem során egész civilizációk szűntek meg, mert az uralkodók, a vezetők és a népek nem ismerték és nem használták a logikát.

Tehát ez egy nagyon fontos tárgy.

A logika megoldása

A Scientologyban mód nyílt arra, hogy a logikát elérhetővé tegyük számodra, hogy képes legyél megérteni és használni. Ezzel a jelentős áttöréssel veszünk egy nagyon nehéz és szinte lehetetlen tárgyat, és egyszerűvé tesszük. Most sokkal gyakrabban lehet helyes megoldást találni szituációkra, és sokkal hatékonyabb lehetsz a tevékenységeidben, hogy túlélj és terjeszkedj. Ez vonatkozik bármely csoportra, szervezetre vagy civilizációra is.

Az áttörés egyszerű:

ANNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁVAL, HOGY MILYEN MÓDOKON VÁLNAK A DOLGOK LOGIKÁTLANNÁ, MEG TUDJUK ÁLLAPÍTANI, MI IS A LOGIKA.

Más szóval, ha valaki érti, mi teszi a dolgokat logikátlanná vagy ésszerűtlenné (őrültté), akkor utána lehetséges kigondolni azt is, hogy mi teszi a dolgokat logikussá.

Logikátlanságok

Pontos módjai vannak annak, hogy hogyan válik logikátlanná az emberek által mások számára továbbadott valamilyen információ vagy ismertetett helyzet. E dolgok miatt alakul ki téves elképzelésünk egy adott szituációról. A logikátlanná válás egyes módjaira azt az elnevezést használjuk, hogy outpont (kiejtése: autpont). E szó jelentése: olyan adat (tény), amelyet igazként tüntetnek fel, holott valójában logikátlan. Az alábbiakban ezek mindegyikét példákkal ismertetjük, hogy nagyon egyértelműek legyenek.

Kihagyott adat

Bármilyen kihagyott dolog – ez azt jelenti, hogy kimaradt, nincs megemlítve, vagy nincs jelen – outpont.

Ez lehet egy kihagyott személy, tárgy, energia, tér, idő, forma, sorrend vagy akár egy kihagyott helyzet is. Bármilyen kihagyható valami, aminek ott kellene lennie, egy outpont.

Például, ha lehagyjuk az irányítószámot egy családtagnak küldendő képeslapról, akkor lehet, hogy elkallódik a postán, vagy hosszabb időbe telik, hogy megérkezzen a címzetthez. Ez kihagyott adat. Vagy nézzük azt a példát, hogy egy vacsorára nem érkezik meg egy barátunk, aki pedig megígérte, hogy eljön. Ez egy kihagyott személy lenne, és tudnánk, hogy valami nincs rendben. Lehet, hogy eltűnődünk rajta, hogy hol lehet ez a barát, vagy aggódunk amiatt, hogy talán valami történt vele.

Általában ezt az outpontot a legkönnyebb nem észrevenni, mivel nincs ott, hogy közvetlenül magára vonja a figyelmet.

Megváltoztatott sorrend

A sorrend az, hogy hogyan történnek a dolgok egymás után, vagy hogy egy logikus rend szerint hogyan következik egyik dolog a másik után.

Bármilyen dolog, esemény, tárgy, méret, amely rossz sorrendben van, outpont.

Például a 3, 7, 1, 2, 4, 6, 5 számsorozat egy megváltoztatott sorrend, vagyis helytelen sorrend. A helyes sorrend 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7.

Számíthatunk rá, hogy bármilyen cselekvéssorozatot összekuszál, ha a második lépést az első előtt csináljuk.

A legalapvetőbb outness az, ha egyáltalán nincs sorrend. (Az outness olyan állapot vagy helyzet, ahol valami helytelen, téves, vagy hiányzik.) Ez azt eredményezi, hogy az embereknek rögzült elképzeléseik lesznek (olyan elképzelések vagy vélemények, amelyeket a személy semmiképpen nem hajlandó megváltoztatni). Például ezt láthatjuk egy olyan emberen, akinek nagyon rossz véleménye van egy másik csoporthoz, más valláshoz vagy más etnikumhoz tartozó emberekről, csak mert különböznek. Ez a személy nem képes arra, hogy csak ránézzen az emberekre, és olyannak lássa őket, amilyenek, hanem inkább ragaszkodik a rögzült elképzeléséhez, és gyűlöletet érez.

Ezt az alapvető outnesst a disszociációnak nevezett elmeállapotnál is láthatjuk, amely esetén a személy azt hiszi, hogy a dolgok nem olyanok, amilyenek, vagy úgy gondolja, hogy olyan dolgok, amelyeknek semmi közük egymáshoz, valójában ugyanolyanok. Ez a személy nem köti össze azt, amit gondol, és amiről beszél, a tényleges környezetével. Az ilyen személy összevissza ugrál egyik témáról a másik témára, amelyeknek semmi közük egymáshoz, mégpedig minden nyilvánvaló sorrend nélkül. Az ilyen személy, aki disszociál, nagyon szélsőséges példája annak, amikor valaki nem lát olyan dolgokat, amelyeknek közük van egymáshoz, vagy amikor hasonlóságot lát bele olyan dolgokba, amelyeknek valójában semmi közük nincs egymáshoz.

A „sorrend” egy vonal mentén való haladást jelent a téren, az időn vagy mindkettőn keresztül.

Ha valahol sorrendnek kellene lennie, de nincs, az egy outpont (mint a korábbi példa a helyes számsorrendről).

Ha valami nem „sorrend”, de annak gondolják, az is outpont.

A „kocsit fogjuk a ló elé” típusú helytelen sorrend is outpont.

Néha a legnehezebb feladat elmagyarázni valakinek, hogy mi fog történni vele, ha továbbra is azt csinálja, amit csinál. Lehet, hogy egyáltalán nem látja. Ez egy következmény (valaminek az eredményeként létrejött hatás). Megpróbáljuk elmagyarázni ennek a személynek, hogy „ha elfűrészeled a faágat, amelyen ülsz, akkor természetesen leesel”, de ő nem látja.

Ezt igaznak találhatja a rendőrség is. Megpróbálják nyilvánvalóvá tenni az emberek számára, hogy mi fog történni, ha valamit rosszul csinálnak, de néhány embernek fogalma sincs a sorrendekről. Ezért ha a rendőr büntetéssel fenyeget, az az olyan embereknél működik jól, akik egyébként is jól viselkednek, mivel ők logikusabbak, viszont nem működik olyanokon, akik ártanak másoknak, vagy lopnak, mivel ők azért bűnözők, mert nem tudnak a sorrendet szem előtt tartva gondolkodni – egyszerűen csak rögzültek, ami azt jelenti, hogy a figyelmük folyamatosan egyetlen gondolat vagy valami körül kering. Így tehát mondhatjuk azt, hogy „ha megölsz egy embert, börtönbe kerülsz” – ez egy nyilvánvaló sorrend. De egy gyilkos, akit rögzülten csak a bosszúállás foglalkoztat, nem tud a sorrendet szem előtt tartva gondolkodni. Az embernek ahhoz, hogy helyes sorrendiséget kapjon, a sorrendet szem előtt tartva kell gondolkodnia.

Ezért sokkal gyakrabban látunk megváltoztatott sorrendeket, mint gondolnánk, mivel azok, akik nem a sorrendet szem előtt tartva gondolkodnak, nem látják a megváltoztatott sorrendeket a cselekedeteikben vagy a területükön.

Ha gyakoroljuk sorrendek vizuális elképzelését, és begyakoroljuk a figyelem megváltoztatását, ki lehet igazítani ezt, és helyre lehet állítani ezt a képességet.

Egy író látta, hogy a mozi és a tévé rögzíti a figyelmet, és nem hagyja, hogy az emberek figyelme szabadon vándoroljon ide-oda. Példa erre az úgynevezett „kanapétöltelék”, az a személy, aki csak ül, és a tévét nézi, és nem él aktív életet. És ahol a szülők úgy nevelték a gyereket, hogy sokat nézte a tévét, hogy el legyen foglalva, ennek valószínűleg olyan felnőtt lesz az eredménye, aki hajlamos megváltoztatni a sorrendeket, vagy teljesen figyelmen kívül hagyni a sorrendeket. Ez azért van, mert rögzült a tévén, így nem látta és nem tapasztalta meg az életet olyannak, amilyen az valójában.

Kihagyott idő

Amikor meg kellene említeni az időt, de nincs megemlítve, az a „kihagyott idő” nevű outpont. Ez a kihagyott adat speciális esete.

Például, ha meghívást kapunk egy díszvacsorára, de a dátum nincs ráírva a meghívóra, akkor nem tudjuk, mikor lesz, és így nem tudunk elmenni rá.

A kihagyott időnek furcsán vad (veszélyes) hatása is lehet, ami teljes elmebajt eredményez.

Például, ha egy 1814-ből és 1922-ből származó újságot úgy olvasunk egymás után, hogy egyáltalán semmilyen dátum nincs megadva, az olyan zűrzavart eredményez, amelyet nehéz megérteni. Az újság valahogy nagyon furcsának tűnik, mégis nehéz megérteni, hogy miért.

Egy helyzetjelentés, amely olyan eseményeket tartalmaz, amelyek az elmúlt fél évben történtek, de ez nem derül ki belőle, olyan reakciót idézhet elő, amely nincs összhangban a jelenlegi helyzettel.

Az őrültek esetében a jelen a kihagyott idő, ami azt jelenti, hogy le vannak ragadva az őket kísértő múltban, és nem látják a jelent. Ha egy csoport őrültnek egyszerűen annyit mondunk, hogy „gyertek a jelenbe”, az jó pár „gyógyulást” tud eredményezni, amely csodának tűnik. Ha megtudjuk egy fájdalom keletkezésének időpontját, ettől gyakran megszűnik a fájdalom.

Az idő aberrációi (logikátlanságai) olyan erősek, hogy a kihagyott idő nagyon is outpontnak minősül.

Valótlanság

Amikor valaki két ellentmondó tényt hall, akkor vagy az egyik, vagy mindkettő valótlanság.

A propaganda (olyan információk vagy pletykák, amelyek gyakran hamisak) és más tevékenységek főként valótlanságokkal foglalkoznak, így sok zavart és zaklatottságot okoznak.

Akár szándékosan csinálják, akár nem, a valótlanság outpont. Ez lehet tévedés, vagy lehet körültekintően kigondolt valótlanság, vagy amit azért mondanak, hogy védjenek valakit vagy valamit, de attól még outpont.

Minden, ami valótlan, beleillik ebbe az outpont-kategóriába. Egy valótlan személy, cselekedet, szándék, tehát bármi, ami valami más próbál lenni, mint ami valójában, valótlanság és outpont.

Egy szépirodalmi mű, amely nem akar más lenni, mint ami, természetesen nem valótlanság.

Így a valótlanság azt jelenti, hogy „más, mint aminek látszik”, vagy „más, mint aminek feltüntetik”.

Például, ha bemegyünk egy étterembe, mert láttuk az új „Jumbo Burger”-t hirdető plakátjukat, de amit ténylegesen adnak, az egyáltalán nem úgy néz ki, mint a hirdetéseken, akkor ez a plakát valótlanság.

Nem kell sokat gondolkodni róla, és nem nehéz látni, hogy valami, amit egy bizonyos dologként hirdetnek vagy mutatnak be, pedig valójában valami más, egy outpont.

Megváltoztatott fontosság

Amikor valaminek a fontosságát megváltoztatjuk a tényleges fontosságáról, hogy jobbnak nézzen ki, vagy rosszabbnak látsszon, az egy outpont.

Más szóval, előfordulhat, hogy valaminek a ténylegesnél nagyobb fontosságot tulajdonítanak, például, amikor egy ékszerész egy gyémántgyűrű árát a tényleges értékénél háromszor magasabbra emeli.

Az is előfordulhat, hogy valaminek a ténylegesnél kisebb fontosságot tulajdonítanak. Például, amikor meg akarunk szabadulni néhány bútortól, amelyet korábban vásároltunk egy használtbútor-kereskedéstől, néhányért esetleg nagyon keveset kérünk, ha nem tudjuk, hogy értékes régiségek.

Vagy vannak olyan alkalmak, amikor több különböző fontosságú dolog azonos szintű fontosságot kap, mintha mind ugyanolyanok lennének.

Például valaki, akinek rögzült véleménye van egy bizonyos országból való emberekről, úgy gondolhatja, hogy „ők” mind ugyanolyanok, és nem lenne képes különbségeket látni.

Ezek mind outpontok, három változat ugyanarra a dologra.

Annak kidolgozásához, hogy melyek egy adott dolog fontosságai, tudnunk kell, hogy ez azzal áll szoros összefüggésben, hogy mi is valami a valós világban.

Rossz célpont

Amikor valaki megpróbál elérni valamit, és ennek során téved – például azt hiszi, hogy A felé halad, illetve A felé kellene haladnia, de rájön, hogy B felé halad, illetve B felé kellene haladnia –, az egy outpont.

Gyakran erről van szó, amikor valaki nem helyesen állapítja meg egy személyről vagy dologról, hogy az ki vagy mi is valójában. Célokkal vagy szándékokkal kapcsolatban is tévedhet valaki. Például a „ha leromboljuk X-et, akkor rendben leszünk” gyakran azzal végződik, hogy kiderül, hogy inkább Y-t kellett volna lerombolni.

Íme egy másik példa rossz célpont választására. Ez vagy valami hasonló megtörtént a múltban, amikor valaki úgy döntött, hogy megöli a királyt, hogy az embereket megszabadítsa az adózástól, az adószedő azonban életben maradt, és a következőként hatalomra kerülő kormány is őt használta.

Az igazságtalanság jogtalan vagy igazságtalan eljárás vagy bánásmód valakivel szemben, és ez általában rossz célpont.

Igazságtalanságot jelentő rossz célpont például, ha letartóztatják a kábítószereseket, akik a nekik felírt gyógyszerektől függővé válva kezdtek egyéb drogokat is fogyasztani, viszont kitüntetik a gyógyszergyártó vállalatot, amely a függőséget előidéző szereket gyártja, és eladja az embereknek.

A katonaságnál a katonák, repülőgépek és hajók elrendezése és irányítása egy csatában szinte mindig arra irányuló erőfeszítés, hogy az ellenségnél elérjék, hogy rossz irányba menjen, vagy rossz célpontot válasszon, ekként meggyengüljön, hogy aztán le lehessen győzni.

És az, amikor valaki azonnal ellenszenvesnek talál vagy utál egy másik személyt, amikor először találkoznak, általában azon a hibán alapul, hogy Józsiról azt hiszi, hogy ő Péter. Ez egy másik példa a rossz célpontra.

Nagy mennyiségű irracionalitás (értelmetlen és ésszerűtlen gondolkodás vagy viselkedés) alapul rossz célpontokon, rossz forrásokon és rossz okokon.

Ha tévesen azt mondjuk egy betegnek, hogy fekélye van, pedig nincs is fekélye, akkor az illető megreked az outpontban, és ez lelassítja vagy meggátolja a felépülését.

Az a rengeteg energia, amit rossz célokba fektetnek, képes lenne ezer évre fényárba borítani a világot.

Rossz forrás

A „rossz forrás” a rossz célponthoz képest az érem másik oldala, vagyis az a hely, személy vagy dolog, ahonnan valami származik, nem pedig az, ahová irányul.

Például a rossz forrásból vett információk, a rossz forrásból elfogadott utasítások, a rossz forrásból elfogadott ajándékok, termékek vagy áruk végül mind zűrzavart és lehetséges bajt eredményeznek.

Amikor nem vesszük észre, hogy valamit rossz forrásból kapunk, az nagyon kínos vagy összezavaró lehet. Valójában ez a hírszerzők egyik kedvenc trükkje. Például a Félretájékoztatási Ügyosztálynak Kelet-Németországban nagyon bonyolult módszerei voltak arra, hogy titokban hamis információkat tegyenek közzé, és elrejtsék a forrást, ahonnan származtak.

Alsóbb szinten a vezetésben elkövetett hibák oka rendszerint az, ha egy tudvalevő gazembertől fogadnak el jelentést, és a tőle származó információk alapján cselekszenek.

Ellentmondó tények

Amikor egy tárggyal kapcsolatban két egymásnak ellentmondó dolgot állítanak, akkor „ellentmondó tények”-kel van dolgunk.

E logikátlanság valótlanságnak is hívható, mivel az egyik állítás biztos, hogy hamis.

De amikor vizsgálatot folytatunk, nem tudjuk megmondani, hogy melyik a hamis tény, amíg valamennyire nem tanulmányoztuk és végig nem gondoltuk a dolgot. Ennek alapján ez egy speciális outpont lesz.

Például, amikor ugyanabban az időszakban hangzik el az a kijelentés, hogy „a cég átlagon felüli bevételt ért el azon a héten”, illetve „nem tudták kifizetni az alkalmazottakat”, tudhatjuk, hogy vagy az egyik, vagy mindkettő hamis. Talán nem tudjuk, hogy melyikük igaz, de tudjuk, hogy ellentmondanak egymásnak, és ennek megfelelően kategorizálhatjuk őket.

Amikor kikérdezünk valakit, ez a pont annyira fontos, hogy ha valaki két ellentétes tényt közöl, ő válik a fő gyanúsítottá, akiről úgy véljük, hogy a hibás, és akit tovább kell kérdezni. Például valaki azt mondja, hogy „svájci állampolgár vagyok”, de a poggyászában német útlevelet találnak, így gyanítható, hogy hazudik.

Amikor két „tény” egymással ellentétes vagy egymásnak ellentmondó, akkor lehet, hogy nem tudjuk, melyikük igaz, azt viszont tudjuk, hogy egyszerre mindkettő nem lehet igaz.

Két ellentmondó „tény” outpont, ha ugyanattól a szervezettől jön, még akkor is, ha a szervezet két különböző tagjától ered.

Hozzáadott idő

Ez az outpont a kihagyott idő ellentéte. A hozzáadott idő elnevezésű outpontra a leggyakoribb példa az, amikor valami tovább tart, mint ameddig tartania kellene. Ez egyben az egymásnak ellentmondó adatok egyik változata is. Mondjuk például, hogy valaminek az elvégzése csak három hétig kellene, hogy tartson, de arról értesülünk, hogy hat hónapig tart. De a hozzáadott időt külön outpontként kell felismernünk, mivel az emberek általában „ésszerűek”, ami azt jelenti, hogy ürügyeket találnak, amelyek révén értelme lesz valaminek, és nem látják azt, hogy ez tényleg egy outpont már önmagában is.

A legrosszabb esetben a hozzáadott idő nagyon komoly outponttá válik.

Például valaki azt mondja, hogy két vagy több dolog ugyanabban a pillanatban történt ugyanazzal a személlyel, aki nem élhette át egyszerre mindkettőt. Ebben az esetben időt kellett hozzáadni a fizikai univerzumhoz, hogy az adatok igazak legyenek. Például: „2017. április 21-én éjfélkor elindultam hajóval San Franciscóból Saigonba.” Azután pedig azt mondja: „2017. április 30-án szolgálatba léptem Saigonban.” Itt időt kell hozzáadnunk a fizikai univerzumhoz ahhoz, hogy mindkét esemény megtörténhessen, mivel egy hajónak két-három hétbe telik eljutni San Franciscóból Saigonba.

Hozzáadott oda nem illő adatok

Csak azért, mert valaki hozzáadott adatokról számol be, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez outpont. Lehet, hogy csak valaki megpróbál alapos lenni. De ha az adatokra nincs szükség a jelenlegi helyzethez vagy szituációhoz, és mégis hozzáadják, akkor az egyértelműen outpont.

A hozzáadott adatokat gyakran azért kínálja fel valaki, hogy leplezzen valamilyen mulasztást a munkájában, vagy álcázzon egy tényleges szituációt. Annyit biztosan jelent, hogy az illető megpróbál rejtegetni valamit.

A hozzáadott adatok általában más outpontokat is tartalmaznak, például rossz célpontot vagy hozzáadott időt.

Ennek az outpontnak a használatakor legyünk nagyon biztosak benne, hogy megértettük, mit jelent az, hogy nem oda tartozó, ami azt jelenti, hogy valami, amit nem lehet használni vagy alkalmazni egy gyakorlati helyzetben. És értsük meg azt is, hogy ez csak akkor outpont, ha az adatok maguk nem tartoznak ahhoz, amiről szó van.

Helytelenül belefoglalt adat

Van egy másik outpont, a helytelenül belefoglalt adat nevű, amely a kihagyott adat társa az outpontok sorában.

Ez általában akkor történik, amikor a személy nem érti meg a helyzetet, mert nincs róla elképzelése, és az első dolog, amire szüksége van ahhoz, hogy osztályozza az adatokat, nincs ott.

Vegyünk például egy olyan személyt, aki egy fényképezőgép-tároló helyiségért felelős, de fogalma sincs a fényképezőgépek fajtáiról. Ahelyett, hogy egy bizonyos fényképezőgép minden szükséges alkatrészét egy dobozba helyezné el, az összes fényképezőgép lencsefedőjét (a lencsét a közvetlen napfénytől védő alkatrész) egy dobozba zsúfolja bele „lencsefedők” felirattal. Amikor valaki más össze akarja állítani vagy használni akarja a fényképezőgépet, órákat fog azzal tölteni, hogy megtalálja az alkatrészeit azokban a szépen feliratozott dobozokban: „fényképezőgépek hátsó fedőlapjai”, „lencsék”, „háromlábú állványok” stb.

Ebben az esetben, amikor a személy nem ismeri, hogy a fényképezőgép hogyan néz ki, és hogyan működik, amikor fel van állítva, azt hiszi, hogy dolgok azonosak, pedig nem azok. A lencsefedők lencsefedők. A háromlábú állványok háromlábú állványok. Így egy hibás rendszert dolgoz ki ahhoz, hogy osztályozza a részeket, mert nem tudja, hogyan kellene kinéznie a helyzetnek.

Másik példa egy olyan utazó, aki nem képes megkülönböztetni az egyik egyenruhát a másiktól, ezért ezt azzal „oldja meg”, hogy minden egyenruhást „hordárnak” (szállodákban, pályaudvarokon mások csomagját, poggyászát vivő alkalmazott) tekint. Ezért odaadja a csomagját egy rendőrkapitánynak, és máris megvan, hogy hogyan tölti a nyaralását: a börtönben.

Amikor nem rendelkezünk megértéssel a helyzetről, az egy olyan szituációt hoz létre, amelyben valamit valami másnak fogunk gondolni.

Például a hadseregben egy frissen végzett hadnagy elmegy egy ellenséges kém mellett, aki úgy van öltözve, mint az egyik katonája. Egy tapasztalt őrmester azonban, aki közvetlenül a hadnagy mögött megy, meglát egy outpontot, és azonnal feltartóztatja a kémet, mert a kém nem úgy viselte az egyenruhát, ahogy mindenki más a hadseregben.

Az idő is megváltoztatja az adatok besorolását.

Például 1920-ban bárkit, aki fényképezőgéppel megközelített egy kikötőt, kémnek gondoltak. 1960-ban bárki, akinél nem volt fényképezőgép, nem lehetett turista, tehát figyelték!

Így a társadalom egyik időszakában létező helyzet nem azonos egy másikkal.

Létezik még három további outpont, amelyekről tudnunk kell, hogy a vizsgálat során felhasználhassuk. Ezek a következők:

A feltételezett „azonosságok” nem azonosak

A feltételezett „hasonlóságok” nem hasonlóak vagy nem ugyanolyan kategóriájúak

A feltételezett „különbségek” nem különbözőek

Adatok kezelése

Az adatoknak ezek az elferdítései több százféle módon kelthetnek bennünk teljesen hamis képet.

Amikor olyan adatokra építünk cselekvéseket vagy utasításokat, amelyek tartalmazzák a fenti outpontok egyikét, akkor hibát fogunk elkövetni.

AZ ÉSSZERŰSÉG AZ ADATOKTÓL FÜGG.

AMIKOR AZ ADATOK HIBÁSAK (mint fent), A VÁLASZ IS HIBÁS LESZ, ÉS ÉSSZERŰTLENNEK TEKINTHETŐ.

Óriási számú kombinációja van ezeknek az adatoknak. Egynél több, sőt az összes outpont is benne lehet ugyanabban a jelentésben vagy beszámolóban, amelyet kapunk.

A személy által végzett megfigyelés és a kommunikációja azzal kapcsolatban, amit megfigyelt, szintén tartalmazhatja e logikátlanságok valamelyikét.

Ha így van, akkor a szituáció korrigálására vagy kezelésére általunk tett bármilyen erőfeszítés eredménytelen lesz.

Használat

Ha bármilyen információhalmazt alávetünk a fenti próbáknak, akkor tudatosul bennünk, hogy fennáll a logikátlan cselekvés lehetősége.

Ahhoz, hogy logikus választ kapjunk, logikus adatokkal kell rendelkeznünk.

Más szóval, bármely adathalmaz, amely a fenti hibákból egyet vagy többet tartalmaz, logikátlan következtetésekhez vezethet bennünket.

Azt, hogy ésszerűtlen vagy működésképtelen utasítást adunk vagy kapunk, az okozza, hogy egy beszámoló vagy jelentés tartalmazott egyet vagy többet a fenti hibákból, így rossz következtetésre jutottunk, és most ennek alapján reagálunk.

Pluszpontok

Egy vagy több olyan állapot is létezik, amely akkor áll fenn, ha egy helyzet vagy körülmény logikus. Ezeket pluszpontoknak nevezzük. A pluszpont olyan igaz adat, amelyet a logikus állapotok alább következő listájával összevetve igaznak találunk.

A pluszpontok mutatják meg, hogy hol van a logika, és hol mennek a dolgok jól, vagy hol van az, ahol valószínűleg jól mennek.

Amikor a dolgok javulnak, vagy hirtelen javulás mutatkozik egy területen vagy szervezetben, meg kell találnunk a javulás okát, hogy megerősíthessük azt, ami sikeres volt. Az ilyen típusú kivizsgálás elvégzéséhez pluszpontokat használunk.

A pluszpontok a következők:

Amikor arra akarunk rájönni, hogy miért javultak a dolgok, hogy ugyanazokat a dolgokat újra meg tudjuk tenni, nagyon fontos, hogy név szerint a fenti valós pluszpontokat használjuk.

Végül is a pluszpontok miatt mennek jól a dolgok.

Nem tudás

Mindig van valami, amit tudni lehet egy dologról.

Bölcs ember az, aki egymásnak ellentmondó adatokkal szembesülve felismeri, hogy legalább egy dolgot tud – azt, hogy nem tud.

Ha ezt megértette, akkor már tehet lépéseket a dolgok kiderítésére.

Ha a fenti dolgok szerint kiértékeli az adatokat, amelyeket valóban megtud, akkor tisztázni tudja a szituációt. Ezután képes logikus következtetésre jutni.

Ugyanez vonatkozik rád is. Ezeket az információkat használva el tudod érni, hogy a dolgok jól menjenek.

Gyakorlatok

Ki kell dolgoznod saját példákat a logika megsértésének módjaira, amelyek e tanfolyamban le vannak írva.

Így gyakorlatot szerzel egy szituáció adatainak összerendezésében.

Ha már össze tudod rendezni az adatokat, és ebben gyakorlatot szerzel, akkor nagyon nehéz lesz becsapni téged, és már meg is tetted az első létfontosságú lépést bármely szituáció helyes megítélése felé.