Azokon a területeken, ahol a személy nagyfokú jártassággal (jó tudás valamiről) rendelkezik, tudja, hogy a helyzetnek (vagy területnek) milyennek kellene lennie. Például, ha egy személy éveken át egy bizonyos típusú munkában dolgozott, akkor valószínűleg jártas abban, hogy melyek a legjobb eszközök és berendezések, illetve melyek a leghatékonyabb módok és a legbiztonságosabb követendő eljárások, hogyan csinálták a dolgokat néhány évvel ezelőtt, illetve hogy a dolgok hogyan változtak. Könnyen képes lenne kiszúrni az olyan outpontokat, mint hogy például valaki rossz eszközt használ a munkához. Ám ha az ember nem elég jártas abban, hogy milyennek kellene lennie egy helyzetnek, akkor nem tudja könnyen kiszúrni az outpontokat (logikátlan adatokat).

Annak ismerete, hogy egy helyzetnek milyennek kellene lennie, ugyanaz, mint tudni, hogy mi az ideális helyzet az adott terület számára. Az ideális azt jelenti, hogy tökéletes vagy a lehető legjobb. Ha a személy nem ismeri az ideális helyzetet vagy szituációt, akkor nem valószínű, hogy észreveszi a vele kapcsolatos nem ideális dolgokat.

Például, ha elküldünk egy farmert vitorlással hajózni, akkor olyan területen lenne, amelyen nem rendelkezik jártassággal. Enyhe szélben (amikor a szélsebesség körülbelül 50 kilométer/óra), az árbocok és a kötelek nyikorognak, illetve a hullámok a hajótesthez csapódnak. Mindezeket látva és hallva a farmer biztos lenne benne, hogy a hajó szinte már süllyedőfélben van. Nincs jártassága abban, hogy hogyan kellene kinéznie és hangoznia a dolgoknak, ezért nem veszi észre a valódi outpontokat, és a pluszpontokat outpontnak vélheti.

Ám egy nyugodt és szép napon a farmer azt látja, hogy oldalról egy százötven méterre lévő hatalmas hajó közeledik az ő hajójához. A nagy hajó elkezd egyre közelebb kerülni ahhoz a hajóhoz, amelyen a farmer van, és a farmer azt gondolja, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Egy tapasztalt tiszt lehet, hogy ekkor már ide-oda rohangálna, hogy megpróbálja elkerülni az ütközést a nagyobb hajóval, de a farmer erről azt gondolná, hogy a tisztből hiányzik a jó modor! Mivel a farmernek nincs semennyi jártassága a tenger témájában, és nincs ideális képe arról, hogy milyen lenne a sima, biztonságos hajózás, nem nagyon venné észre az igazi outpontokat, amíg fuldokolni nem kezd. Egy tapasztalt tengerész viszont mindenben jártassággal rendelkezik a hajókkal és a vitorlázással kapcsolatban. Felismeri az outpontokat még a kis dolgokban is, amelyek logikátlanok.

Másrészről, ha a tengerész lenne egy farmon, teljes mértékben elkerülné a figyelmét, hogy betegség sújtja a búzát (így nem lehetne eladni a búzát, és a farm nem kapna pénzt a búzáért). Nem venné észre, hogy a kapu nyitva van (így a tehenek vagy más állatok elcsatangolhatnak és elveszhetnek). A tengerész nem látna semmilyen outpontot a farmon, de a farmer meglátná ugyanezeket a dolgokat, és azonnal tudná, hogy a farm olyan rossz állapotban van, hogy nem lesz képes folytatni a működését.

A szabály:

EGY SZEMÉLYNEK KELL, HOGY LEGYEN EGY IDEÁLIS HELYZETE, AMIVEL ÖSSZEHASONLÍTJA A LÉTEZŐ HELYZETET.

Ha a munkatársak nem rendelkeznek annak ideális képével, hogy mi történik egy igazi szervezetben, és hogy hogyan kellene működnie, akkor nem veszik észre a nyilvánvaló outpontokat.

Erre látunk példát, amikor egy tapasztalt vezető meglátogat egy szervezetet, és próbálja megmutatni a vadonatúj munkatársaknak (akiknek nincs ideális képük vagy jártasságuk a szervezettel kapcsolatban), hogy mi a baj a szervezettel. Megcsinálják, amit kér (bár közben úgy viselkednek, mintha nem akarnák), de aztán, amint távozik, abbahagyják. Mivel nem rendelkeznek semmilyen jártassággal vagy semmilyen ideális képpel arról, hogy milyen egy tökéletes szervezet, ezek a vadonatúj munkatársak egyszerűen nem látnak semmit helytelennek, de helyesnek sem!

Ennek következményei önmagukban logikátlanok. Talán azt látjuk, hogy egy képzetlen vezető elbocsátja az összes olyan embert, aki jól termel, és hagyja, hogy a lusta vagy értéktelen emberek maradjanak. Mondjuk, az ő ideális képe egy csendes szervezet. Ezért kirúg mindenkit, aki hangos, vagy aki azt mondja más embereknek, hogy kezdjenek dolgozni. Figyelmen kívül hagyja a statisztikákat. Figyelmen kívül hagyja azokat a dolgokat, amelyekre figyelnie kellene, egyszerűen azért, mert téves ideális képe van, és nincs jártassága azzal kapcsolatban, hogy miből áll a megfelelő helyzet.

Megfigyelési hibák

Amikor a helyzet nem ismerős, akkor a személynek alaposan oda kell néznie, hogy észrevegyen dolgokat. Azt látjuk, hogy a turisták ezt csinálják. Mégis, egy olyan személy, aki már hosszú ideje él ott, sokkal több mindent „lát”, mint a turisták, még akkor is, ha egyszerűen csak végigmegy az utcán.

Könnyű összekeverni a szokatlan tényt a „fontos ténnyel”. „Ahhoz képest, hogy tél van, meleg nap volt” – ez lehet, hogy szokatlan, de csak akkor hasznos tény, amikor kiderül, hogy aznap valójában minden elfagyott, vagy amikor ez valami más outpontot jelez.

A megfigyelésben a legtöbb hibát azért követik el, mert az illetőnek nincs ideális képe a helyzetre, illetve nem jártas benne.

Vannak azonban más hibaforrások is.

Az „ésszerűsködés” a fő bűnös. Az ésszerűsködés azt jelenti, hogy a személy nagyon igyekszik logikusnak feltüntetni logikátlan információkat vagy helyzeteket, azáltal hogy hamis okokat képzel el, talál ki vagy hajlandó elfogadni ezekre magyarázatul. Az emberek feltételezik, hogy valami helyes, például azáltal, hogy elképzelik, hogy van ott valami, ahelyett hogy látnák, hogy az a dolog tényleg hiányzik. Azért képzelik azt egy hamis adatról, hogy létezik, mert rossz a sorrend, vagy hiányzó lépés van benne.

Például a moziban van egy doboz, ahová a jegyet kell tenni, amikor valaki bemegy a moziba, de a jegyszedő, aki rendszerint elveszi a jegyeket az emberektől, nincs ott. Ezt nem veszik észre, és az emberek azt képzelik, hogy ma este egyszerűen nekik kell beletenniük a jegyeket a dobozba. De kiderül, hogy a jegyszedő ma késett, és ennek eredménye az volt, hogy néhány ember egyszerűen csak besétált. Nem vettek jegyet, hanem csak belógtak jegy nélkül.

Nagyon furcsa, hogy az emberek mennyire könnyen elfogadják ezeket az elképzelt adatokat, amelyek egyáltalán nincsenek ott. Ez azért van, mert a logikátlan sorrend kényelmetlen. Ezért, hogy enyhítsék a kényelmetlenséget, az outpont figyelmen kívül hagyásával megváltoztatják a saját megfigyelésüket, és valamilyen más következtetésre jutnak.

Pontos megfigyelés

Vannak bizonyos feltételek, amelyek szükségesek a pontos megfigyeléshez.

Az első egy érzékelési módszer (például látás vagy hallás). Ez történhet távolból való kommunikálással (például olvasunk, hallunk vagy látunk valamit, amit egy másik területről küldtek) vagy közvetlen látás, érzés, tapasztalás útján.

A második egy ideális kép arról, hogy milyennek kellene lennie a helyzetnek vagy területnek.

A harmadik a jártasság abban, hogy az ilyen helyzetek hogyan szoktak kinézni, amikor a dolgok jól mennek, illetve nem mennek jól.

A negyedik a pluszpontok (helyességek) megértése, amikor jelen vannak.

Az ötödik az outpontok (mindegyik típus) felismerése, amikor megjelennek.

A hatodik a képesség a gyors adatelemzésre.

A hetedik a képesség a szituáció elemzésére.

A nyolcadik a hajlandóság arra, hogy alaposabban megvizsgáljuk azt a területet, ahol a legtöbb outpont van.

Azután rendelkeznünk kell a kezeléshez szükséges tudással és képzelettel.

A fentieket megfigyelési ciklusnak nevezhetnénk. Ha a kezelést kilences számúnak neveznénk, akkor ez lenne a kontrollciklus. A ciklus jelentése: az összes lépés egy cselekvés vagy történés elejétől a végéig.

Ha egy személyt kiképeztek az outpontok (logikátlanságok) összes változatának megértésére, és megtanulja egy ideális kép kigondolását, és jártasságot is szerez a helyzettel vagy területtípussal kapcsolatban, akkor a dolgok megfigyelésére és kezelésére való képességét a lehető legkiválóbbnak gondolnánk.