A képekkel illusztrált Tónusskála ezen az oldalon megmutat néhányat a legfontosabb tónusszintek közül, amelyekkel találkozni fogsz az embereknél. A legtetején lévő érzelmi tónus a derűs nyugalom (nyugodt, békés állapot, amelyet Boldogságnak is nevezhetünk), és innen halad lefelé a Lelkesedés, Unalom, Antagonizmus, Düh, Félelem, Bánat és Apátia szinteken keresztül. Ez alatt a személy lehet A test halála érzelmi tónuson (úgy viselkedik, mintha tényleg halott lenne, sőt ténylegesen öntudatlan is lehet).

Bármikor használhatod a Tónusskálát arra, hogy felismerd azoknak az embereknek az érzelmi tónusszintjét, akikkel együtt élsz és dolgozol, illetve bárkiét, akivel kapcsolatban vagy.

Az, hogy képes vagy felismerni és tudni, hogy egy személy milyen tónusszinten van – vagy egy rövid ideig van azon a tónusszinten, vagy mindig azon a tónusszinten van –, segíthet előre jelezni, hogy hogyan fog ez a személy viselkedni, amikor kommunikálsz vele, vagy amikor valamit együtt csináltok.

Használd ezt a skálát arra, hogy megtanuld gyorsan és pontosan felismerni a körülötted levő emberek tónusszintjét.

A TÓNUSSKÁLA ÉS A MEGÉRTÉS

Az érzelmi Tónusskálán lévő tónusok nagyon pontosak. A Föld minden lakója elhelyezkedik valahol az érzelmi Tónusskálán, és fel-le mozog rajta, annak pontos sémáját követve. Az emberek mindig ezeken a tónusokon mennek keresztül sorban egymás után, amikor feljönnek vagy lemennek.

Az érzelmi tónusokat az affinitás tónusainak is hívják. Az affinitás szeretetet vagy kedvelést jelent, és itt abban az értelemben használjuk, hogy mennyire kedvelünk vagy nem kedvelünk valakit vagy valamit. Ez könnyen látható, ha olyan valakit nézünk, aki a skála tetején van. Aki boldog, az sok szeretetet vagy kedvelést érez más emberek iránt. Egy dühös emberben viszont nincs sok szeretet vagy kedvelés senki iránt sem.

A Tónusskála tetejétől az aljáig haladva a személy a következő szinteken halad át:

• DERŰS NYUGALOM
• LELKESEDÉS
• UNALOM
• ANTAGONIZMUS
• DÜH
• FÉLELEM
• BÁNAT
• APÁTIA
• A TEST HALÁLA

E tónusok között számos kisebb állomás is van, ám bárkinek, aki tud bármit is az emberekről, mindenképpen ismernie kell ezeket az érzelmeket.

Amikor az apátiában lévő személy tónusa emelkedik, akkor bánatot érez.

Amikor a bánatban lévő személy tónusa emelkedik, akkor félelmet érez.

Amikor a félelemben lévő személy tónusa emelkedik, akkor dühöt érez.

Amikor a dühben lévő személy tónusa emelkedik, akkor antagonizmust érez.

Amikor az antagonizmusban lévő személy tónusa emelkedik, akkor unalmat érez.

Amikor az unalomban lévő személy tónusa emelkedik, akkor lelkesedést érez.

Amikor a lelkesedésben lévő személy tónusa emelkedik, akkor derűs nyugalmat vagy boldogságot érez.

Az emberek bármilyen tónuson lehetnek folyamatosan hosszú ideig – bánaton, félelmen, dühön, antagonizmuson, unalmon vagy akár lelkesedésen.

Ahogy a Tónusskála felöleli az affinitás tárgyát, ugyanúgy van egy skála a kommunikációhoz is. Minden egyes érzelmi szinten van egy kommunikációs tényező.

Amikor a személy „leragad” a Tónusskála bármelyik sávjában – apátiában, bánatban, félelemben, dühben, antagonizmusban, unalomban, lelkesedésben vagy boldogságban –, akkor természetesen a kommunikációkat is ezzel az érzelmi tónussal fejezi ki.

Az a személy, aki mindig dühös valamivel kapcsolatban, a düh tónusán ragadt le. Az ilyen ember nincs annyira rossz állapotban, mint az, aki apátia alatt van, ám az ő jelenléte még mindig elég veszélyes, mert bajt fog okozni. És a dühös személy nem kontrollálja jól a dolgokat. Meglehetősen figyelemreméltó, hogy a Tónusskála e különböző szintjein lévő emberek hogyan kommunikálnak. A Tónusskála minden egyes szintjén eltérő és kimondottan arra a szintre jellemző módon mondanak dolgokat, és így kezelik a kommunikációt.

Akárcsak az affinitás és a kommunikáció esetében, minden egyes tónusszinthez tartozik egy realitásszint is. A realitásnak a szilárd dolgokhoz van köze. Más szóval, határozott összefüggés van a dolgok szilárdsága és az emberek érzelmi tónusa között.

A Tónusskálán alacsonyan lévő emberek nem tudnak elviselni semmilyen szilárd dolgot. Nem tudnak szilárd tárgyat elviselni. A dolog nem reális a számukra. Áttetsző vagy súlytalan. Ahogy jönnek felfelé a Tónusskálán, a tárgy egyre szilárdabbá válik, míg végül képesek látni, hogy valójában mennyire szilárd. A dolgok élénk színűek a számukra, vagy nagyon-nagyon fakók, attól függően, hogy hol vannak a Tónusskálán.

Ha egy dühös ember szemén keresztül néznénk, akkor olyan világot látnánk, amely „fenyegetően” szilárd, és amelyben minden szilárd dolog valamilyen „erőszakos fenyegetést” jelent számára.

Egy olyan személy, aki a Boldogság tónusszintjén van, a szilárd tárgyakat olyannak látja, amilyenek, annyira élénk színűeknek, amilyenek, és szereti, ha szilárd tárgyak vannak körülötte. Más szóval, ahogy a személy megy fel a Tónusskálán a legalacsonyabb szinttől a legmagasabb felé, a dolgok egyre szilárdabbá és egyre reálisabbá válnak.

Az affinitás a térhez kapcsolódik a legszorosabban. Sőt az affinitás meghatározása „a távolságra vonatkozó elképzelés” lehetne, mivel az egymástól távol vagy egymáshoz közel lévő embereknek különböző affinitásszintje van. Ha nagy affinitást érzünk valaki iránt, szeretjük megosztani a terünket vele. Aki boldog, szereti megosztani a terét más emberekkel. De ahogy a személy megy lefelé a Tónusskálán, az affinitás csökken, és nem tudja más emberekkel megosztani a terét. Vegyünk például egy személyt a düh tónusszintjén. Ő nem akar senkit a terében.

Amint láthattuk, a realitásnak a szilárd dolgokhoz van köze.

A kommunikáció gondolatok vagy részecskék áramlása téren keresztül, szilárd dolgok, illetve kettő vagy több ember között.

Az affinitás, a realitás és a kommunikáció együtt MEGÉRTÉST eredményez. Ahhoz, hogy megértésünk legyen valakivel, mind a három részre szükségünk van: Affinitásra, Realitásra és Kommunikációra. Nézzük, hogyan működik ez, amikor más emberekkel beszélünk, és használjuk a Tónusskálát is.

Azok az emberek, akik képesek véghezvinni dolgokat, nagyon magas szinten vannak az affinitást illetően, nagyon magas szinten vannak a realitás tekintetében, és nagyon jól tudnak kommunikálni. Könnyen meg lehet őket érteni.

Tehát hogyan tudnál egy emberrel beszélni?

A képességed, hogy valakivel beszélj, az iránta való érzelmi reakcióddal kapcsolatos. Mindenkinek különböző érzelmi reakciója van az őt körülvevő különféle emberekre.

Ahhoz, hogy sikeresen kommunikálj valakivel, először is rendelkezned kell némi affinitással iránta. Ha egyáltalán nem kedveled a másik embert, akkor biztos, hogy sok problémád lesz azzal, hogy beszélj vele. Egy másik emberrel való beszélgetésnek tehát az a módja, hogy találunk valamit, amit kedvelhetünk az illetőben, és olyan valamiről beszélünk vele, amivel kapcsolatban ő egyet tud velünk érteni. Ez okozza a legtöbb kommunikáció bukását – az illető nem olyan dolgokról beszél, amelyekkel a másik személy bármennyire is egyet tudna érteni.

Amivel egyetértünk, az általában sokkal reálisabb, mint amivel nem értünk egyet. Az egyetértés és a realitás között határozott összefüggés van. Azok a dolgok reálisak, amelyekkel kapcsolatban egyetértünk abban, hogy reálisak. Azok a dolgok nem reálisak, amelyekkel kapcsolatban abban értünk egyet, hogy nem reálisak. Például két ember viccelődhet egy harmadik ember ruházatán, aki ugyanabban a szobában van, és hallja, amit ezek mondanak. Ha az ember, aki hallja a beszélgetést, nem ért egyet azzal, amit a ruháiról mondanak, le fog esni az érzelmi tónusa, és valójában kevésbé lesz reális a róla beszélgető két ember számára.

Ahhoz, hogy realitást hozz létre, találnod kell valamit, amiben mindketten egyetértetek. Azután próbálj meg olyan magas affinitásszintet fenntartani, amilyet csak lehetséges, azáltal, hogy találsz valamit, amit kedvelni tudsz az illetőben. És akkor képes leszel beszélni vele. Ha nincs meg az első két pont (valami, amivel egyet tudsz érteni, és valami, amit kedvelsz az illetőben), akkor meglehetősen biztos, hogy a harmadik pont – a kommunikáció – sem lesz jelen (vagyis nem leszel képes könnyen beszélgetni az illetővel).

Például, ha egy állásinterjúra mennél, és elkezdenél mesélni a téged meginterjúvoló személynek a legutóbbi nyaralásodról, akkor valószínű, hogy kevés egyetértés lenne. De mondjuk, ha megtudnád, hogy az illetőnek van egy nagy vitorlás hajója, és ez a hobbija, elkezdhetnéd a kommunikációt úgy, hogy megmondod neki, hogy nemrég voltál egy hajón, és nagyon tetszett. Azonnal egyetértés lenne kettőtök között.

Ha valóban kommunikálnál, és jól kommunikálnál az emberekhez (meghallgatnád a mondanivalójukat, és tudatnád velük, hogy értetted őket, és elmondanád a te mondanivalódat, méghozzá elég finoman és elég gyakran ahhoz, hogy azt ténylegesen fogadják is), akkor visszanyernéd azt a képességed, hogy a közvetlen környezetedben lévő emberek tevékenységeivel együttműködj, és összehangold ezeket.

Ez úgy hangzik, mint valami varázslat. És az is. Ez Scientology.