Valószínűleg a beszéd a legpontosabb módja annak, hogy meghatározzuk a személy elhelyezkedését a Tónusskálán.

Nem tekinthetjük úgy, hogy nagyon magasan van a Tónusskálán a személy, hacsak nem beszél nyíltan, és nem figyel oda könnyedén.

Annak megfigyelése, hogy a személy hogyan figyel oda, és hogyan beszél, pontosan jelezni fogja a Tónusskálán elfoglalt elhelyezkedését.

Ezzel a megértéssel elvégezheted valakin azt, amit úgy hívunk, hogy kétperces Tónusskála-teszt.

E teszt során a személy kommunikációs szintjét mérjük. A kétperces Tónusskála-tesztet úgy végezzük, hogy egyszerűen elkezdünk a lehető legmagasabb tónusszinten beszélni a személyhez, kreatívan és építően, és aztán a társalgásunk tónusát fokozatosan lejjebb engedjük addig a pontig, ahol az reakciót vált ki a személyből.

Egy személy leginkább a saját tónusszintjére reagál. Miközben ezt a fajta tesztet végezzük, nem szabad egyik adott társalgási szintet sem túl sokáig (egy vagy két mondatnál tovább) folytatni, mivel ha tovább beszélünk a személyhez, felvisszük őt a Tónusskálán, és így elrontjuk a teszt pontosságát.

A kétperces tesztelést tehát úgy végezzük, hogy először valami kreatívat és építőt mondunk a személynek, hogy lássuk, erre valami kreatívval és építővel reagál-e. Beszéljünk a személynek például valamilyen nagyszerű új felfedezésről vagy egy új fejlesztési tervről, amely munkanélküliek ezreinek fog segíteni munkát szerezni.

Ha nem kapunk lelkes választ, akkor talán mondjunk valamit a sportról, és nézzük, hogy a személy reagál-e arra.

Ha ismét nem kapunk választ, kezdjünk el antagonisztikusan beszélni olyan dolgokról, amelyeket a személy ismer (de természetesen nem a személyről), hogy lássuk, erre reagál-e. Például beszélhetünk arról, hogy mindennek csak megy fel az ára, és a megélhetés is egyre nehezebb, és hogy mennyibe kerül manapság csak az, hogy autót tartsunk fenn.

Aztán szólaljunk fel egy vagy két mondat erejéig a düh tónusszintjén valami ellen, ami történik, és amiről szerintünk tudni fog.

Azután elő lehet állni néhány dologgal, amelyben valami olyat mondunk a személynek, ami a reménytelenség és nyomorúság tónusszintjét tükrözi.

Valahol ebben a tartományban, a teteje és az alja között, a személy egyet fog érteni az egyikféle felkínált beszélgetéssel. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon a tónusszinten fog reagálni, és ő is el fog kezdeni beszélgetni velünk erről a témáról. Ezután társalgást folytathatunk ezen a tónusszinten, ahol a személyt felfedeztük, és így gyorsan elegendő információt fogunk szerezni ahhoz, hogy jól megbecsüljük a személynek a táblázaton elfoglalt elhelyezkedését.

A Tónusskála az egyik legfontosabb eszköz, amelyet valaha is kifejlesztettek arra, hogy elárulja, hogyan fog valaki viselkedni, vagy valószínűleg mit fog tenni. Használd ezeket az eszközöket, és mindig tudni fogod, kivel van dolgod, kivel barátkozz, és kiben bízz meg.