Ahhoz, hogy egy személy vagy egy csoport elérjen egy főcélt, először ismernie kell a szervezés alapjait. A szervezés az, hogy hogyan kell dolgokat és tevékenységeket összerendezni annak létrehozása érdekében, amit a személy vagy a csoport akar.

A szervezésről azt az egyszerű kijelentést lehet tenni, hogy a célja „valóra váltani” a tervezést. A való valami valóságosat jelent, ami nem csak valakinek a képzeletében létezik.

A szervezés nem egy elbonyolított rendszer, amelynek semmi célja. Az bürokrácia. A bürokrácia szabályok és eljárások rendszere egy csoporton belül, amely lehetővé teszi, hogy az emberek kibújjanak a felelősség alól, és amely akadályozza a dolgok elintézését. Az emberek próbálnak megszabadulni az ilyen csoportoktól és kormányoktól, mert azok csak olyan dolgokat hoznak, mint a csökkent termelés, a magas adók és a sok ellenőrzés, amely útját állja azoknak, akik próbálnak valamit létrehozni.

Ezenkívül a szervezés nem egyszerűen az, ahogy egyesek próbálnak fontosságban mások fölé emelkedni. Ha ez történik, akkor az a végén akadályozhatja azokat, akik becsülettel próbálnak megszervezni egy tevékenységet a termelés növelése érdekében.

Ehelyett, hogy hasznos és tartós legyen, a szervezésnek bele kell illenie abba a meghatározásba, hogy a tervezés valóra váltása.

Bár a csoportok és szervezetek egyes nagyon gonosz vezetői nem akarnak javulást az embereik számára, szinte mindenki más a csoportokban, szervezetekben és kormányokban javítani akarja az állapotokat a saját területén. Például több élelmet, több fizetést vagy szebb lakó- és munkaépületeket akar. Valójában a javulás többet és jobbat jelent abból, amiről a személy úgy gondolja, hogy jó és előnyös lesz saját maga és a családja számára, például jobb oktatás és állások, tisztább környékek, ahol élni lehet, illetve szebb parkok, ahol a gyerekek játszhatnak. Ebbe beletartozik az is, hogy kevesebb legyen abból, amit általában véve rossznak tartanak, például háború, bűnözés és drogok.

A legtöbb ember által helyeselt és támogatott programokban több olyan dolog van, ami jó, és kevesebb olyan, ami rossz. „Több élelem, kevesebb betegség”, „több szép épület, kevesebb rossz lakóhely”, „több szabadidő, kevesebb munka”, „több jó állás, kevesebb munkanélküli” – ezek tipikus értékes és elfogadható programok.

De önmagában egy program még jelenthet kudarcot. Mindenféle okok miatt a programok esetleg nem érik el a céljukat. Túl nagy a program. Nincs általános elfogadottsága, nem mindenki gondolja kívánatosnak. Egyáltalán nincs rá szükség. Csak kevesek számára lenne hasznos. Ezek látszólagos okok, amiért a programok végrehajtása nem történik meg. De a tényleges ok a szervezési ismeretek hiánya.

Még ha egy program túl nagy is, vagy csak néhány személy számára elfogadható, vagy nincs is rá szükség, attól még végre lehet hajtani. Bármilyen programot végre lehet hajtani, és el lehet érni azt, amire szolgál, ha megfelelően megszervezik.

Nem arról van szó, hogy az emberek álmai nem elég jók. Hanem az emberek nem mindig rendelkeznek az ezeknek az álmoknak a valóra váltásához szükséges összes ismerettel.

Ahhoz, hogy jó adminisztráció (iroda, szervezet, kormány vagy valamilyen konkrét tevékenység irányítása, megszervezése) történjen, a következőkről kell gondoskodni:

1. Továbbra is fenntartani egy már létező vállalatot vagy országot.

2. Valóra váltani a tervezést.

Ha egy csoport, szervezet vagy ország alapvető részei (például föld, emberek vagy felszerelések) már megvannak, akkor egy adminisztrációs rendszerre van szükség csupán a fenntartásához is.

Így a fenti 1-esből és 2-esből valójában csak a 2-es marad: valóra váltani a tervezést. A tervezésnek, amelynek meg kell történnie, fenn kell tartania a már meglévő vállalatot vagy országot. És egyetlen vállalat vagy ország sem marad fenn folyamatosan, hacsak az emberek nem dolgoznak azon, hogy ott tartsák. Tehát adminisztrációs módszerekre van szükség (mindegy, hogy ezek milyen egyszerűek és alapszintűek) bármely csoport fenntartásához.

Amikor egy egész adminisztrációs rendszer elvész, vagy feledésbe merül – ez történhet például háború vagy kormányváltás miatt –, akkor a csoport összeomolhat, hacsak valamilyen más adminisztráció át nem veszi a helyét.

Egy alosztályvezető vagy egy igazgató, sőt egy uralkodó lecserélése tönkreteheti a csoport egy részét vagy egészét, mert a régi rendszer ismeretlenné válik, vagy feledésbe merül. Esetleg már nem használják, az új rendszert pedig nem értik. A vállalaton vagy országon belüli gyakori áthelyezések (emberek más állásba vagy munkakörbe kerülése) miatt az egész csoport kicsi, rendezetlen és zűrzavaros maradhat. Ez azért van, mert ezek az áthelyezések megsemmisítik azt az adminisztrációt, amely esetleg létezett.

Ezért létfontosságú ismernünk a szervezés alapvető témáját.

Még akkor is, ha egy csoport csak védekezik valamilyen katasztrófa ellen, amely fenyegeti, a csoportnak terveznie kell. Például esetleg heves vihar tart egy város felé, így a város vezetőinek meg kell tervezniük, hogy hogyan segítsenek az embereknek átvészelni ezt. Mihelyt elkészült egy terv, utána meg kell valósítani: kinyithatnak iskolákat és templomokat az emberek elhelyezésére, amíg véget nem ér a vihar, vagy felkérhetik az embereket a rádióban, hogy hagyják el a területet néhány napra.

Egyes tervek lehetnek nagyon egyszerűek. Vegyük például azt, amikor ellenséges katonák támadnak egy erődöt. Az erődöt meg kell védeni, és ennek része a terv megalkotása és végrehajtása, még ha ez csak annyiból áll is, hogy „verjétek vissza az ellenség katonáit, akik a déli falon másznak fel”.

Egy ilyen utasítás egy nagyon egyszerű és gyors megfigyelés és tervezés eredménye. A déli fal megvédése valamiféle adminisztrációs rendszerrel történik, még akkor is, ha ez csak annyi, hogy az őrmesterek hallják az utasítást, és a déli falhoz lökdösik az embereiket.

Egy nagy adóssággal rendelkező vállalatnak is készítenie kell egy tervet. A tervnek meg kell oldania, hogy hogyan fizessék ki az embereket, akiknek tartoznak. Aztán ki kell találniuk, hogyan közöljék azokkal az emberekkel, hogy mikor lesz visszafizetve nekik a pénz. Ez a fajta terv elég időt ad a vállalatnak arra, hogy előteremtsék a szükséges pénzt.

Kormányzati vezetők gyakran megígérik a népnek, hogy csodálatos dolgokat tesznek majd. De amikor ezek a dolgok nem történnek meg, nem arról van szó – ahogy azt sokan gondolják – hogy a vezetők próbálják elkerülni annak végrehajtását, amit megígértek, vagy hazudni próbálnak a népnek. Valójában nem azért nem képesek megvalósítani az ígéreteiket, mert ezek az ígéretek túl nagyok, hanem azért, mert a legtöbb kormányzati vezető talán tud valamit a kormányzásról, de nem sokat tud az adminisztrációról. Tehát nincsenek meg a szervezési ismereteik, hogy valóra váltsák a terveiket.

Néhány ember számára elégnek tűnik megálmodni egy gyönyörű álmot. Csak mert megálmodták, úgy érzik, most annak meg kellene történnie. Nagyon felzaklatja őket, amikor ez nem következik be. Egész országok, cégek és csoportok töltöttek sok évet úgy, hogy a területükön zűrzavar és rendezetlenség volt, mert az alapvető álmaik és terveik soha nem váltak valóra.

Akár nagy célokat tervez a személy (például több munkahelyet és több pénzt a városa számára), akár valami kisebbet (például átfesteni a házát), a tervek nem fogják megvalósítani azt, amire szükség van, ha hiányoznak az adminisztratív ismeretek.

Még ha a személy nem is ismeri a technikai részleteket, vagy hogy hogyan teremtse elő a szükséges pénzt; még ha nem is tud rávenni másokat, hogy kövessék az utasításait; még ha a tervei nem nagyon világosak és jól kigondoltak is – ezek egyike sem akadályozza igazán, hogy a tervezés eljusson a valóra válásig.