A személy el tudja érni a céljait úgy, hogy terveket és programokat dolgoz ki, majd célkitűzésről célkitűzésre végrehajtja a programok lépéseit. Vannak napi és heti teendői, amelyeknek befejezett célkitűzések és programok az eredményei. Az egyik eszköz, amellyel elérheti a programjai végrehajtását, a tervei kivitelezését és a céljai megvalósítását, a csataterv.

A „csataterv” meghatározása: a következő napra vagy hétre szóló célkitűzések listája, amelyek segítenek véghezvinni a stratégiai tervezést. Ezek a célkitűzések olyan teendőket kezelnek, amelyeket a jelenben vagy minél hamarabb el kell végezni. Kezelnek továbbá bármit, ami esetleg egy célkitűzés útjában áll, például valamit, ami téves, hiányzik, vagy helytelenül végzik.

Néhány ember úgy ír csatatervet, hogy az egyszerűen olyan teendők sorozata, amelyeket reménye szerint a következő napon vagy héten elvégez. Ez rendben van, és a semminél jobb, és segít összeszervezni a szükséges teendőket. Lehet, hogy az, aki nem csinál ilyet, sokkal kevesebbet fog elvégezni, és sokkal zaklatottabb és „elfoglaltabb” lesz, mint aki csinálja. A termelés elérésére kiváló módszer, hogy a személy rendezett módon eltervezi, mit szándékozik tenni a következő napon vagy héten, és aztán megteszi. De ez a csatatervezésnek mint eszköznek nagyon alapvető használata.

Nézzük meg a meghatározásokat. Miért hívjuk ezt csatatervnek? Nagyon kemény katonai kifejezésnek tűnik ahhoz, hogy az adminisztráció hétköznapi világában alkalmazzuk. De találó és hasznos kifejezés.

A háború valami olyasmi, ami hosszú időszakon át zajlik, és minden azon múlik, hogy ki nyer vagy veszít. A csata valami olyasmi, ami rövid idő alatt történik meg. Egy hadsereg számos csatát elveszíthet, és mégis megnyerheti a háborút. Tehát egy csatatervnél rövid időszakokról beszélünk.

Ez még nem minden. Amikor háborúról beszélünk, akkor hosszú időszak alatt bekövetkező események sorozatáról beszélünk. Egyetlen vezető sem volt még soha sikeres egy háborúban, hacsak nem végzett valamiféle stratégiai tervezést. Ez vonatkozna a háború lefolyására vagy egy nagy részének lefolyására, és nagy, felső szintű elképzelések tartoznak ide. A stratégiai terv általános, nem részletes, meghatározott céljai vannak, és az adminisztratív skála tetejére illik.

Bármely tevékenység alacsonyabb szintjein, a stratégiai tervezés alatt, taktikai tervezéssel van dolgunk. Egy stratégiai terv végrehajtásához lennie kell egy tervnek a mozgásra (hogy hány katonát kell küldeni hova és mikor) és a teendőkre (hogy támadni fognak-e, vagy várni, hogy előbb valami más történjen). Ezek olyan dolgok, amelyek szükségesek a taktikai tervezés véghezviteléhez. A taktikai tervezés a hadseregben rendszerint az alacsonyabb szinteken történik, és rendszerint a stratégiai tervezés végrehajtására használják.

A taktikai tervezés sok részletet tartalmazhat, akár egyetlen katona teendőiig lemenően, mint például: „Joe közlegény tartsa a géppisztolyát a dombtetőn lévő facsoportra irányozva, és lőjön, ha ott bármi megmozdul.”

A „középszintű vezetés” – ez a kifejezés magában foglalja egy hadseregen belüli kisebb-nagyobb egységek vezetőit – a stratégiai tervezés végrehajtásával törődik.

A felső szintű tervezőtestület kibocsát egy stratégiai tervet. A középszintű vezetés ezt a stratégiai tervet taktikai utasításokká alakítja át. Ezt hosszú távú és rövid távú alapon végzik. Amikor lefelé haladva eljutunk a rövid távú alaphoz, akkor megkapjuk a csataterveket.

A csataterv tehát azt jelenti, hogy a stratégiai tervezést pontos, elvégezhető célkitűzésekké alakítjuk át, amelyeket aztán megvalósítanak. Ezeket a jelenhez közeli időszakban kell véghezvinni, nem a távoli jövőben. Itt van tehát egy jó stratégiai terv, amelyet aztán jó taktikai célkitűzésekké alakítanak, majd végrehajtanak, és ez előrehaladást eredményez. Elég sok ilyen cselekvéssor sikeres végrehajtása azt jelenti, hogy megnyerhetjük a háborút.

Ez fogalmat kell, hogy adjon neked arról, hogy mi is valójában a csataterv. Célkitűzések listája, amelyeket a jelenben vagy minél hamarabb végre kell hajtani. Ezek a célkitűzések csak egy rövid jövőbeli időtartamra terjednek ki. A végrehajtásuk meg fogja valósítani a stratégiai terv valamely részét.

Ebből világos, hogy a menedzsment akkor működik a legjobban, ha van egy stratégiai terv, és ha az lefelé legalább a taktikai tervezők szintjéig ismert. És a taktikai tervezők egyszerűen azok az emberek, akik a stratégiai terveket átalakítják célkitűzésekké, amelyeket aztán a középvezetésben és onnan lefelé ismernek és végrehajtanak. Ez nagyon sikeres menedzsment, ha helyesen csinálják.

Persze egy olyan stratégiai terv, amely teljes és helyes, olyan dolgok elvégzéséhez fog vezetni, amelyek hasznosak vagy fontosak lesznek. És maga a stratégiai terv azon múlik, hogy célkitűzések formájában programokat írjanak, amelyek végrehajthatók, és a rendelkezésre álló erőforrásokat (pénz, alkalmazottak, berendezések, készletek stb.) hasznosítják.

Amiről mi „teljesítésként” beszélünk, az igazából egy végrehajtott célkitűzés. A célkitűzést végrehajtó személy talán nincs is tudatában az átfogó stratégiai tervnek vagy annak, hogy az ő célkitűzése hogyan illeszkedik bele. De a vezetésnek meg kell győződnie arról, hogy az összes célkitűzés ténylegesen előidézze az átfogó stratégiai tervet.

Amikor koordinációról beszélünk, valójában annak biztosításáról beszélünk, hogy a stratégiai tervet taktikai változatba ültessék, amely a szervezeten belüli alacsonyabb felelősségi szinten úgy szervezi meg a teendőket, hogy mind egy irányba rendeződnek.

Íme egy példa az összehangolásra, vagyis a helyes koordinálásra. Ha egy csomó embert beraknánk egy nagy terembe, úgy, hogy különböző irányba néznek, és aztán hirtelen rájuk kiabálnánk, hogy kezdjenek el futni, természetesen egymásnak ütköznének, és tökéletes lenne a felfordulás. Ezt a képet kapja az ember, amikor a stratégiai tervezést nem alakítják át gördülékeny taktikai tervezéssé, és nem összehangoltan hajtják végre. Ezek az emberek a teremben szaladgálva lehet, hogy nagyon elfoglaltak lesznek, sőt eszeveszetten elfoglaltak. Úgy tűnhet, hogy dolgoznak és termelnek, de ez minden bizonnyal pontatlan lenne, mert a tevékenységeik nincsenek koordinálva.

Na most, ha vennénk ugyanezeket az embereket ugyanebben a teremben, és valami hasznosat csináltatnánk velük, például kitakaríttatnánk velük a termet, akkor meghatározott egyének olyan meghatározott tevékenységeivel lenne dolgunk, amelyek seprűkkel és felmosórongyokkal kapcsolatosak – ki szerzi meg őket, ki üríti ki a szemetet, és így tovább. A „Készítsük elő a termet a gyűlésre” stratégiai tervet átalakítottuk egy olyan taktikai tervvé, amely pontosan megmondja, hogy ki mit csinál, és hol. Ez lenne a taktikai terv. Az eredmény egy tiszta terem, amely készen áll a gyűlésre.

De a „Takarítsuk ki a termet a gyűlésre” nyilván csak egy kis része egy átfogó stratégiai tervnek. Más szóval, magát a stratégiai tervet is le kell bontani kisebb részekre.

Egy szervezetben a csoport vezetőjének lehet egy csataterve, amelyben több lépés van. Ezek a lépések lemennek alacsonyabb vezetőkhöz, akik csataterveket írnak saját részlegeik számára. Ezek a csatatervek részletesebbek lesznek, mint a szervezet vezetőjének csataterve. Tehát van egy nagy, átfogó tervünk, amely fokozatosan egyre részletesebbé válik amiatt, hogy részekre bontják, ezeket a részeket pedig még kisebb célkitűzésekre bontják.

Ennek a folyamatnak értékes eredményekhez kell vezetnie, amelyek segítik a stratégiai terv végrehajtását. És ha a fentieket mind érted, akkor nagyon jártassá váltál abban, hogy mit igényel annak a sok tevékenységnek az összehangolása, amelyeket egy stratégiai terv megvalósításához el kell végezni.

Ez a tervezés a rendelkezésre álló erőforrásoktól függ. Így egy olyan szervezetben, amely méretben növekszik, vagy nagyszabású projektekbe vág, lennie kell valamilyen szervezési tervezésnek, célkitűzéseknek és csataterveknek ahhoz, hogy a szervezet a terjeszkedése során együtt maradjon.

Az ember nem azon az alapon ír csatatervet, hogy „Mit fogok csinálni holnap?”, vagy „Mit fogok csinálni a jövő héten?”. Ez a maga módján rendben van, és jobb a semminél. De ehelyett inkább azt az átfogó kérdést kell kezelni, hogy „Pontosan milyen teendőket kell elvégeznem ennek a stratégiai tervnek a végrehajtásához, hogy a rendelkezésre álló erőforrások korlátain belül elérjem pontosan azokat az eredményeket, amelyek a stratégiai terv e részéhez szükségesek?”. Ezután az embernek meglenne a csataterve a következő napra vagy a következő hétre.

Van egy dolog, amitől a csatatervek készítésekor óvakodni kell. Az ember sok olyan célkitűzést felírhat, amelynek kevés vagy semmi köze sincs a stratégiai tervhez. Ezek a célkitűzések aztán nagyon lefoglalhatják az embereket, miközben az átfogó stratégiai tervnek egyetlen részét sem valósítják meg. Így a csataterv tehertétellé válhat, ha nem szorgalmaz semmilyen átfogó stratégiai tervet, és nem valósít meg semmilyen taktikai célt.

Tehát mi is a csataterv? Azok a végrehajtható célkitűzések írásos formában, amelyek megvalósítják egy stratégiai terv egy részét, amelyet ebben a pillanatban végre kell hajtani.

A célkitűzések megértése és csatatervekben való ügyes használatuk létfontosságú ahhoz az átfogó teljesítményhez, amely növeli a termelést, a bevételt, a szolgáltatást vagy bármi más eredményt, ami kívánatos.

A vezető egyik próbája az, hogy ügyesen tud-e csatatervet készíteni, és aztán végre tudja-e hajtatni a csatatervét. Ez mutatja a vezető jártasságát és képességét. A csataterveket mint eszközt az élet minden területén és bármilyen tevékenységben alkalmazhatja bárki.