Miután megismerkedtünk a kommunikációs formulával, vizsgáljuk meg a kommunikáció részeit a gyakorlatban. Gyakorlaton valami végzésének cselekedeteit értjük, szemben a gondolatokkal, elképzelésekkel vagy tervekkel.

A kommunikáció témájába tartozik az úgynevezett „kommunikációs ciklus”. A ciklus azokat a lépéseket jelenti, amelyek valamilyen cselekvés vagy történés kezdetétől a végéig lezajlanak. Mondhatnánk például, hogy egy fa nevelésének ciklusa a következő: a) elültetni egy magot, b) vizet adni neki, c) amint növekedni kezd, napfényt adni neki, és d) addig öntözni, amíg fa nem lesz belőle.

Vegyünk egy példát, amikor két személy beszélget egymással. Az egyszerűség kedvéért hívjuk a két személyt A-nak és B-nek. Van egy kommunikációs ciklus, ahol A mond valamit B-nek, B megérti és duplikálja, amit A mondott, és aztán B nyugtázza A-t. A megkapja a nyugtázást, és tudja, hogy meghallották és megértették őt. Ez egy kommunikációs ciklus.

Most vizsgáljuk meg, mi történik, amikor egy valódi kommunikáció megy végbe. A kommunikációs ciklus bizonyos részeinek jelen kell lenniük ahhoz, hogy az egy jó kommunikáció legyen.

Ahogy a kommunikációs formulánál megismertük, lennie kell Szándéknak és Figyelemnek, valamint Duplikációnak, hogy jó kommunikáció menjen végbe.

Az alább bemutatott első példában ott van A Szándéka. A-nak először szándékoznia kell elküldeni a kommunikációt B-hez. Amikor ez megtörténik, B-nek a Figyelmét rá kell irányítania arra, ami el fog hangzani, hogy meghallja.

Ahhoz, hogy valódi kommunikáció legyen, B-nél Duplikációnak kell történnie arról az üzenetről, amely A-tól jött. Mondjuk, A azt mondja: „Ez egy nagy autó.” B-nek duplikálnia kell azt, ami elhangzott, és nem gondolhatja azt, hogy A azt mondta: „Ez a nap is jó.”

Természetesen A-nak ahhoz, hogy elindítson és átadjon egy kommunikációt, eredetileg Figyelmet kellett szentelnie B-re. B-nek pedig valamennyi Szándékot kellett vinnie ebbe a kommunikációba, legalább annyit, hogy odafigyeljen, vagy fogadja.

Tehát mind az Oknál (A), mind az Okozatnál (B) jelen van a Szándék és a Figyelem.

Ennek a másik része, ami nagyon fontos, a Duplikáció. Hívhatjuk ezt „egyetértésnek” is.

Az A és B között fennálló egyetértés mennyisége a kommunikációra adott fenti példában azt mutatja, hogy mennyire értenek egyet egymással.

Vegyünk egy példát, amikor két ember beszél valamilyen zenéről, amelyet mindketten szeretnek. Eleve erős duplikáció és sok egyetértés van, és könnyen követni tudják egymást, miközben olyan dalokról beszélnek, amelyeket szeretnek és hallgatnak.

De vegyünk például egy embert, aki egész életében egy sivatagban élt, és még sosem látott tengert vagy tavat. Ha valaki olyan kalandokról beszélne neki, amelyeket egy viharos tengeren élt át egy kis csónakban, akkor nehéz lenne elérnie, hogy a sivatagi ember duplikálja, amit mond, hiszen soha nem is látta még a tengert. A két személy nem lenne egyetértésben addig, amíg a sivatagi embernek nem mutatnának egy képet a tengerről, vagy ami még jobb, egy filmet vagy videót.

Így kapjuk azt a szabályt, hogy B-nek mint Okozatnak Duplikálnia kell azt, amit A mint Ok mondott, még ha csak egy kicsit is, ahhoz, hogy a kommunikációs ciklus első lépése végbemehessen.

Amikor B érti, amit A mondott, és ad neki egy nyugtázást, utána A válik az Okozattá, és Duplikálnia kell azt, ami B-től jött, hogy a kommunikáció lezáruljon. Ha ez megtörténik, akkor valószínű, hogy A és B jól fog boldogulni.

A fenti példát véve, mondjuk, mutatnánk a sivatagból való embernek néhány képet, sőt egy rövidfilmet is a tengerről. Ezután elő tudnánk idézni annak Duplikációját, amiről beszéltünk, és képesek lennénk tovább folytatni a kommunikációt vele, és ismertethetnénk, hogyan alakíthatja ki a szél a víz hullámzó mozgását, ugyanúgy, ahogy a sivatag homokját fújja. Ő megérti ezt, és azt mondja: „Oké, értem.”

Ha ez a Duplikáció nem történik meg B-nél, majd újra A-nál, akkor a kommunikációs ciklus befejezetlen marad.

Ha például B egyáltalán nem Duplikálja, amit A mond, akkor a kommunikációs formula első lépése nem valósul meg, és rengeteg magyarázkodás és vitatkozás történhet.

Mondjuk, az ember a sivatagban azt gondolja, hogy egy tevéről beszélünk, amikor elmondjuk neki, hogyan hajóztunk a tengeren, és hogy a hajó oldalirányban dülöngél. Mondjuk, egyáltalán nem Duplikál minket. Így amikor elmondjuk neki, hogy csak kikötjük a hajót, és ott hagyjuk, amikor végeztünk, és soha nem kell etetnünk vagy itatnunk (amit neki a tevéjével mindennap meg kell tennie, amikor leszáll róla), akkor lehet, hogy zaklatott lesz, és megpróbálja megtudni, hogyan maradhat életben a csónak megfelelő gondoskodás nélkül.

Utána, ha A nem Duplikálja azt, amit B mond, amikor B az Ok, és ő beszél A-hoz, ez ugyanazt a problémát idézi elő, és a kommunikációs ciklus befejezetlen lesz. És megint hiányozni fog a Duplikáció.

Például a sivatagi ember elkezd a különböző homokfajtákról beszélni a sivatagban, miközben a másik személy nem tud semmit erről a témáról, sőt soha nem is látott sivatagot.

Amikor a kommunikációs ciklus összes lépése teljes, annak eredménye az lesz, hogy A és B egyaránt megérti egymást, és jól boldogulnak. De ha egyes lépések befejezetlenül maradnak, akkor A vagy B vagy mindkettő várni fog arra, hogy a lépések befejeződjenek. Így a kommunikáció felzaklatóvá és ártalmassá válik.

Például, ha megkérdeznénk valakit, hogy mennyi az idő, és a személy soha nem válaszolna, zaklatottnak éreznénk magunkat amiatt, hogy nem vagyunk képesek befejezni a kommunikációs ciklust.

A kommunikációs ciklus befejezetlen lépései valami olyasmit váltanak ki, amit talán „válaszéhségnek” nevezhetnénk. Az a személy, aki valamilyen jelre vár, hogy fogadták a kommunikációját, elkezd elfogadni bármilyen kommunikációt, amely érkezik hozzá. Amikor a személy már nagyon hosszú ideje vár olyan válaszokra, amelyek nem érkeznek meg, akkor bárhonnan bármilyen választ el fog fogadni, erőfeszítésként a válaszok hiányának pótlására.

Tehát a jó kommunikációnál fontos, hogy mindig zárjuk le a kommunikációs ciklust, és foglaljuk bele a kommunikációs formula mindegyik részét.

De az is zaklatottságot okozhat, amikor valaki olyan választ ad, amelynek semmi köze ahhoz, amiről szó van, mint amikor valaki csak folyamatosan fecseg vagy dumál, vagy amikor valaki egyáltalán semmilyen választ nem ad. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha megkérdeznénk a személyt, hogy mennyi az idő, és ő azt mondaná, hogy túl meleg van, és kényelmetlenül érzi magát.

Maga a kommunikáció csak akkor ártalmas, amikor az Okból jövő kommunikáció váratlan, és semmi köze ahhoz, ami történik, vagy amiről éppen beszélgetnek. Amikor ez történik, a formula két része, a Figyelem és a Szándék, nincs figyelembe véve.

Példa lehetne erre az, amikor egy csoport emberhez arról beszélünk, hogy milyen szép a mező a sok virággal és fával, és hirtelen az egyik személy a csoportban elkezd panaszkodni az olaj árának emelkedésére, és hogy milyen drága fenntartania az autóját.

Az „érdeklődés” szintén fontos része a kommunikációnak. Az érdeklődő azt jelenti, hogy figyelmet fordítunk valamire. Az érdekes azt jelenti, hogy azért teszünk dolgokat, hogy valaki figyelmét lekössük.

Egy jó kommunikációnál A érdeklődő, és az a Szándéka, hogy felkeltse B érdeklődését. B, hogy beszéljenek hozzá, érdekessé válik. Hasonlóképpen, B, amikor kommunikál, érdeklődő, A pedig érdekes. A kommunikációs formula részeként – de kevésbé fontos részeként – A is és B is folyamatosan átvált érdeklődőből érdekessé.

Az Ok érdeklődő. Az Okozat érdekes.

Ennél valamivel fontosabb tény, hogy A Szándéka, hogy B fogadja, szükségessé teszi A számára, hogy Duplikálható legyen. Ha A egyáltalán nem tud Duplikálható lenni, akkor B természetesen nem fogadja majd a kommunikációját. Ugyanis B, mivel képtelen A-t Duplikálni, nem tudja fogadni a kommunikációt.

Példaként tegyük fel, hogy A kínaiul beszél, de B csak franciául ért. Ahhoz, hogy A Duplikálhatóvá tegye magát, franciául kell beszélnie B-hez, aki csak franciául ért.

Vagy például, ha megpróbálnánk egy fiatalnak elmagyarázni, hogyan működik valami, használhatunk egyszerű szavakat, sőt tárgyakat vagy vázlatokat (egyszerű rajzokat) is, hogy képes legyen követni és duplikálni, amit mondunk.

Összefoglalva, ha a kommunikációs formula minden része megvan, és a kommunikációs ciklus maga befejeződik, akkor jó a kommunikációnk, és mások meg fognak érteni minket. Ez az út a nagyobb boldogság és siker felé.

És ne feledjük: az ember annyira halott, amennyire képtelen kommunikálni. Annyira élő, amennyire képes kommunikálni.