Egy helytelenül táplált csecsemő nemcsak beteges, de boldogtalan is, és ezt minden új szülő szeretné elkerülni. A helyes táplálkozás természetesen szükséges a jó egészséghez. Személyes tapasztalat alapján íme valami, ami működött. Ez hasznos tipp azoknak a szülőknek, akik jobb módszereket keresnek arra, hogy hogyan neveljenek egészséges gyerekeket.

Néhány kórház és orvos, úgy tűnik, azon az állásponton van, hogy „ma egy kövér csecsemő, holnap egy jó páciens”.

Kiderült, hogy a kórházak és a gyerekorvosok által javasolt tápszerek – egy porított kotyvalék, amelyet elvileg vízben fel kell oldani, és ezzel kell etetni a babát – felzaklatják a csecsemőt. Ha valaha kóstoltad volna, egyetértenél a babával. Borzasztó.

Mi több, az egész csak szénhidrát. A szénhidrátok olyan dolgok, mint a kenyér, a tészta, a burgonya, a méz, a cukor stb. A bébiétel nem tartalmazza a szövetek és a csontozat felépítéséhez szükséges fehérjét. A fehérjék olyan vegyi anyagok, amelyek minden élőlény elengedhetetlen részét képezik. A fehérjék olyan ételekben találhatók, mint a hús, a sajt, a hal vagy a tojás, és szükségesek ahhoz, hogy egy test növekedjen, és erős legyen. A mai csecsemők számára gyártott ételkészítmények csak elhízást okoznak. Amikor látsz egy csecsemőt, aki túltápláltnak és puffadtnak néz ki, akkor tudhatod, hogy a baba csupán tejpor, glükóz (egyfajta cukor, amely megtalálható a gyümölcsökben, a mézben, növényi és állati szövetekben) és víz keverékét kapja táplálékul, ami mind szénhidrát.

Egy csecsemő korai életében a zaklatottság legfőbb oka csupán a táplálék. A csecsemő kap enni, igen. De mit? Borzalmas ízű, magas szénhidráttartalmú tejporoldatot vagy lefölözött anyatejet egy agyonhajszolt anyától? A táplálék egy részének muszáj magas százalékban fehérjét tartalmaznia. A fehérje az idegek és a csontok építőköve. A sebesült katonák jelentős fehérjebevitel nélkül nem gyógyulnak meg. A fekélyek (sebek a bőrön vagy valamely testrész, például a gyomor belső felületén) nem jönnek rendbe magas fehérjetartalmú étrend nélkül.

Ahhoz, hogy az agy, a csontok és a szövetek felépüljenek, a babának muszáj fehérjét kapnia, kétnapos korától legalább hároméves koráig. Ettől lesz belőle erős, szép, eleven kisgyerek, aki jól alszik, és jól érzi magát.

Ez a probléma személyes ügyként bukkant fel először. Egy halálán lévő kisfiú apjaként a fiú megmentéséhez gyors cselekvésre volt szükség. 1. Ki kellett hozni őt a kórházból; 2. fel kellett fedezni, hogy mi a baj; és 3. helyre kellett azt hozni. A rendelkezésre álló idő kevesebb volt, mint huszonnégy óra. Haldoklott.

Így aztán 1. sikerült kihozni őt a kórházból. És 2. kiderült, hogy nem akar vagy nem tud enni. És 3. sikerült létrehozni egy tápszert, amely biztosítja számára a szükséges táplálékot, és ezt megkapta.

A tápszerhez árpára volt szükség. A római seregek úgy mentek háborúba, és úgy harcoltak, hogy az eledelük árpa volt, a legmagasabb fehérjetartalmú gabona. Ez az anyatejhez legközelebb álló olyan tápszer, amelyet könnyen el lehet készíteni. Ez egy régi római recept, körülbelül 2200 évvel ezelőttről.

Egy kis fáradsággal jár az elkészítése. Egy fazekat vagy egy kis vízforraló edényt kell használnunk az árpa megfőzéséhez (tényleg tönkreteszi az edényt, ezért egy olyan edényre lesz szükségünk, amelyben csak és kizárólag árpát főzünk). Hosszú ideig kell főzni az árpát, hogy árpalevet kapjunk, ezért könnyen előfordulhat, hogy néha ott felejtjük a tűzhelyen, és odaég. De még így is megéri, ha nyugodtabb otthont és egészséges kisbabát akarunk.

Készítsünk egy teljes huszonnégy órára való mennyiséget ebből az árpafőzetből mindennap, öntsük bele sterilizált üvegekbe, és hűtött helyen tároljuk. Mindig melegítsünk fel egy üveget körülbelül 37 °C-ra (egy keveset a csuklónkra cseppentve ellenőrizzük, hogy nem túl meleg-e vagy túl hideg-e), mielőtt odaadjuk a babának.

Noha törekszünk arra, hogy a kicsit rendszeres étkezési időpontokhoz szoktassuk, bolondság lenne nem megetetni, amikor éhes.

Egy csecsemő, miután megevett egy teljes adag ételt, rendszerint egyébként is órákon át alszik. Ha nem, annak mindig megvan az oka, mint például egy nedves pelenka. Amikor egy kisbaba, akinek nem kellene sírnia, sír, addig keressünk, amíg rá nem jövünk, hogy mi az oka. Ne kövessük azokat a helytelen irányzatokat, amelyek szerint 1. a gyerek csak akaratos, vagy 2. ez egy súlyos betegség, amely azonnali műtétet kíván. Valahol a kettő között találjuk meg az igazi okot.