Szülőként szükséged van a gyerekeid együttműködésére. Az együttműködés jelentése: együtt dolgozni azon, hogy elérjünk valamit, például valamilyen célt. Neked és a gyerekeidnek együtt kell élnetek, és ha megszerzed az együttműködésüket, a dolgok sokkal jobban fognak menni mindannyiótok számára. Íme néhány dolog, amit tenni tudsz, és néhány dolog, amit nem kéne tenned, ahhoz, hogy megszerezd ezt az együttműködést.

Ahhoz, hogy elérd a gyereked együttműködését, először beszélned kell vele arról, hogy ő mit szeretne. Ha megpróbálod kényszeríteni a gyereked, hogy valamit tegyen, például játsszon egy hangszeren, akkor nem fog fejlődni az a képessége, hogy játsszon a hangszeren. De ha először beszélsz vele róla, és megkérdezed tőle, hogy mit gondol a zenélésről, vagy milyen hangszerek tetszenek neki, akkor esetleg egyetért majd azzal, hogy jó dolog lenne, ha ő is tudna játszani valamilyen hangszeren.

Ha megvesztegetéssel (dolgok ígérése az együttműködésért cserébe) próbálnád meggyőzni a gyereket, az helytelen lenne. Nagyon súlyos hibát követsz el, ha azt mondod: „Adok neked egy cukorkát, ha megcsinálod ezt.” Ez a fajta meggyőzés nem működik. Hasonlóképpen, ha azt mondanád a gyereknek: „Hé, nem akarsz átmenni a szobádba átöltözni?”, akkor könnyen ezt kaphatod válaszként: „Nem!” A gyerekek nem szeretik, ha megmondják nekik, hogy mit akarjanak vagy ne akarjanak csinálni, így ez a fajta rábeszélés is kudarcot vall.

A rábeszélés helyett a következő két dolog valamelyikét teheted: vagy zökkenőmentesen és határozottan tudod kontrollálni és irányítani a gyerekedet, és együtt tudsz működni vele, és így el tudod érni, hogy megcsinálja, amit kérsz tőle – rengeteg kommunikációval oda-vissza közted és a gyerek között –, vagy egyszerűen csak békén hagyod a gyereket. Nincs harmadik lehetőség. A gyerekek nem szeretik, ha nem beszélnek meg velük valamit, vagy ha nem kérdezik meg a véleményüket vele kapcsolatban.

A jó kontrollra és a jó kommunikációra a gyereked jól reagál majd, és pozitív reakciói lesznek. Tehát, amikor beszélgetsz a gyerekeddel, ha dolgozol azon, hogy kommunikálj vele, és megpróbálsz olyan dolgokat találni, amelyekben te és ő egyet tudtok érteni, és ha szeretetet és törődést mutatsz felé, akkor mindenféle dolgokat el tudsz érni nála.

Például megkérheted a gyerekedet, hogy tegyen meg egyszerű dolgokat, például érintse meg a padlót, a fejét, mutasson rád, vagy találja meg az asztalt a szobában. Lehet, hogy szórakozik egy ideig, de egy kis idő múlva meg fogja tenni, amit kérsz tőle. Ha ezután azt mondod: „Menjünk enni!”, akkor meg fogja csinálni.

A változás azért jön létre, mert a gyereked rájön, hogy azok a dolgok, amiket kérsz tőle, nem feltétlenül csorbítják (kisebbítik, gyengítik) az ő saját hajlandóságát az együttműködésre. Tehát a kéréseid nem veszélyesek rá nézve. Ennélfogva te és ő csinálhattok valamit együtt.

Ha mindig hagyod, hogy a gyereked azt csináljon, amit csak akar, akkor nem fognak jól menni a dolgai, és nem lesz képes könnyen kommunikálni vagy együtt dolgozni más emberekkel. Ha azt szeretnéd, hogy a gyereked megcsináljon valamit, akkor a megoldás nem az, hogy egyszerűen hagyod, hadd csinálja, amit csinál, és nem szólsz bele, illetve nem próbálod irányítani a tetteit vagy a viselkedését.

Például néha, amikor ideje lefeküdni, lehet, hogy a gyereked azt mondja: „Én fenn akarok maradni veled”, és ragaszkodik ehhez. Így próbálja megmutatni, hogy hatalmában áll megválasztani, hogy mit akar csinálni.

Mit tehetsz?

Ahhoz, hogy elérd a kívánt eredményt, kommunikációba kell kerülnöd a gyerekeddel. Ha azt mondod: „Nos, most van itt az ideje, hogy elmenj lefeküdni”, ő pedig azt mondja: „Nem”, akkor ne maradj annál a témánál. Hagyd azt a témát, és beszélj valami másról. Megkérdezheted: „Mit csináltál ma?”, és amikor válaszol, kérdezd meg: „Ez hol volt?” Aztán csak folytasd a beszélgetést, kérdezd meg tőle: „Hogyan?”, vagy „Ó, igen? Tényleg?” Azután pedig, amikor már kommunikáltál vele egy ideig, kérdezd meg tőle: „Nos, mi lenne, ha elmennél lefeküdni?”, és a gyerek azt fogja válaszolni: „Oké.”

A lényeg, hogy nem szükséges erőt használnod. Nem kell ajándékokat ígérni, sem pedig megpróbálni meggyőzni. Ehelyett használj kommunikációt a gyerekeddel, és képes leszel elérni, hogy megtegye, amit szeretnél.

Ne félj kontrollt használni, de ne használj erőt. És ha ezt így folytatod, akkor a gyereked ténylegesen elkezd majd hozzád fordulni útmutatásért. De ha nem adod meg neki azt az útmutatást, akkor úgy fogja gondolni, hogy nem törődsz vele.

A jó kontroll és a jó kommunikáció segítségével érheted el a gyereked együttműködését, és ezekkel segítesz neki abban, hogy jól boldoguljon az életben, ahogy felnő.