A gradiens szó (latin eredetű, rokon értelmű a grádics = „lépcső, lépcsőfok” szóval) azt jelenti, hogy valami mennyire meredek, például, hogy egy út mennyire lejt felfelé vagy lefelé, vagy hogy egy hegyoldal mennyire meredek.

A tanulás témakörében a gradiens annak módja, ahogy fokozatosan új információkat tanulunk, illetve jártasságokat sajátítunk el, apránként, lépésről lépésre, szintről szintre, és ennek során minden lépés vagy szint önmagában könnyen megtanulható. Ez enyhe gradiens lenne. Ilyen gradiens mentén tanulva még bonyolult és nehéz tárgyakat, illetve tevékenységeket is meglehetősen könnyen meg lehet tanulni, meg lehet érteni és végre lehet hajtani.

Az ilyen módon való tanulás esetén a „gradiens” kifejezést használjuk az egyes lépésekre is.

Vegyünk például egy gyereket, aki biciklizni tanul. Van egy szokásos gradiens, hogy milyen lépéseket követ az ember, amikor megtanulja, hogy hogyan kell egyensúlyozni, kormányozni, pedálozni, illetve végezni az összes olyan cselekvést, amelyre szükség van ahhoz, hogy képes legyen biciklizni.

Az első lépés általában az, hogy a gyerek megtanulja, hogyan kell háromkerekűn biciklizni – ennek egy nagyobb első kereke és két kisebb hátsó kereke van. Ezen nem kell egyensúlyozni, és nagyon könnyű vele menni.

Miután megtanulta, hogyan kell háromkerekűn biciklizni, és jól tudja csinálni, a második lépés a gradiens mentén az lehet, hogy megtanulja, hogyan kell pótkerekes biciklin menni. Ez egy olyan bicikli, amelynek nemcsak két nagy kereke van, hanem a hátsó kerék mellett kétoldalt két kisebb kereke is. A kisebb kerekek csak segítenek, hogy még ne kelljen az egyensúlyozásra koncentrálni. Ezen egy kicsit nehezebb menni, de még mindig elég egyszerű.

Azután a gradiens végső lépéseként megtanulja, hogyan koordinálja az összes szükséges cselekvést, és képes minden segítség nélkül biciklizni.

Ha meg akarjuk tanulni vagy el akarjuk sajátítani, hogy hogyan kell valamit csinálni, a legjobb, ha gradiens mentén végezzük. De ez nem mindig alakul így, és ilyenkor szokott az ember bajba jutni, hacsak nem tudja, hogyan kell felismerni és kezelni ezt az akadályt.

A tanulás második akadálya a túl meredek tanulási gradiens.

Ha túl meredeken haladsz, vagy átugrasz egy lépést a gradiens mentén, az minden más akadálytól különbözik. Az ebből az akadályból eredő testi és mentális reakciókat akkor nagyon könnyű látni, amikor azt tanulod, hogy ténylegesen hogyan kell valamit megtenni, vagy hogyan kell elvégezni valamilyen cselekvést vagy tevékenységet.

Amikor túl meredek gradiensbe ütközöl valaminek a tanulása közben, az egyfajta zűrzavart vagy kóválygást (olyan érzés, hogy szédülsz, vagy bizonytalanul állsz a lábadon) idéz elő.

Íme egy példa. Mondjuk, egy új programot telepítesz a gépedre, vagy azt tanulod, hogy hogyan kell használni ezt a programot. Elolvasod az első néhány lépést, érted őket, követed őket, és minden jól megy.

Továbbra is jól megy az, amit csinálsz, de egyszer csak rájössz, hogy már nem megy jól. Mondjuk, hogy elkezdted azt érezni, hogy össze vagy zavarodva, és egyfajta kóválygást (olyan érzés, hogy szédülsz, vagy bizonytalanul állsz a lábadon) tapasztalsz. Ez a reakció azonnal elárulja neked, hogy túl meredek gradiensbe ütköztél. Átsiklottál valamin, amit nem teljesen fogtál fel, és túlmentél azon a gradiensen.

Az fog történni, hogy azt gondolod, hogy az általad megtapasztalt gond akkor kezdődött, amikor elkezdted a számítógépes program új lépését. Ekkor kezdted először azt érezni, hogy össze vagy zavarodva, és megtapasztaltad a kóválygó érzést. De nem itt ugrottál előre a gradiensben. Korábban ugrottál át egy gradienst valamiben. Volt valami korábban, amit csináltál a számítógépes programmal, de nem értetted. Átsiklottál rajta, és túl magas szintbe ütköztél. Túl gyorsan mentél magasabb gradiensre.

Ezt az akadályt, a túl meredek gradienst, akkor a legkönnyebb felismerni, és a leggyakrabban akkor használatos, amikor azzal vagy elfoglalva, hogy valamilyen új tevékenységbe kezdesz – más szóval, amikor testileg végzed egy számodra új dolog mozdulatait.