Ennek a társadalomnak a munka a stabil adata. Ha nincs mit csinálni, akkor nincs miért élni. Az az ember, aki nem tud dolgozni, annyit ér, mintha halott lenne, és általában jobban kedveli a halált.

A Scientologyban az élet rejtélyei már nem olyan nagyon rejtélyesek. Nem kell lennie semmiféle rejtélynek az élettel kapcsolatban. Csak az, aki nem cselekszik, illetve gondolkodik helyesen, akarja azt, hogy a sok titkot elrejtsék előle. A Scientology eltávolította az életből a nehezen érthető dolgokat, és megoldásokat talált az élet problémáira. Az Ember történetében elsőként a Scientology képes növelni az intelligenciát, fokozni a képességet, és visszaadni az élet játszmájának játszására való képességet. Maga a munka újra kellemes dologgá válhat, amely örömet okozhat.

Van egy dolog, amit megfigyeltünk a Scientologyban, ami nagyon fontos azzal kapcsolatban, hogy a dolgozó ember hogyan gondolkodik, és hogyan nézi a dolgokat. Nagyon gyakran érzi úgy ebben a társadalomban, hogy a következő fizetésért dolgozik, és hogy nem csinál semmi fontosat. Ahhoz, hogy változtatni tudjon azon, ahogy ezt nézi, több dolgot is tudnia kell. Ezek egyike az, hogy milyen kevés a jó dolgozó. Ami a vezetők szintjét illeti, érdekes megfigyelni, hogy bármelyik nagyvállalat számára igazán mennyire értékes az olyan ember, aki képes munkákat és embereket kezelni és kontrollálni. Ehhez hasonló jó dolgozókat nagyon nehéz találni. Egy másik dolog, ami nagyon fontos, az a tény, hogy napjainkban a mentális filozófiák (hamis kijelentések az elme kezelésével foglalkozó személyektől, mint például a pszichiáterek és a pszichológusok) elhitették a világgal, hogy amikor meghalsz, akkor mindennek vége, minden befejeződött, és semmiért nincs semmilyen további felelősséged. Nagyon valószínűtlen, hogy ez igaz lenne.

Egy másik dolog, amit tudunk, az, hogy az emberek értékesek, és a munkájuk nélkül nem lehet elvégezni dolgokat. Mondták már, hogy „ha az emberek azt hiszik, hogy annyira értékesek és nélkülözhetetlenek, akkor menjenek ki a temetőbe, és nézzenek körül – azok az emberek is értékesek és szükségesek voltak”. Nagyon ostoba dolog ilyet mondani. Ha alaposan körülnéznénk a temetőben, megtalálnánk a gépkezelőt, aki elindította a múlt géptípusait, és nélküle ma nem lennének gyárak és üzemek. Kétséges, hogy az, amit az az ember készített és adott a társadalomnak, amikor még élt, olyasvalami, amit ma egy másik személy végez.

A dolgozó nem csak egy dolgozó. A munkás nem csak egy munkás. Az irodai alkalmazott nem csak egy irodai alkalmazott. Ezek az emberek élő, lélegző, fontos pillérek (valamit alátámasztó dolgok), akikre a világunk teljes szerkezete épül. Nem fogaskerekek egy óriási gépezetben. Ők maguk a gépezet.