Let us know how it is going
5.‎1 OLVASD EL A CIKKET

Eljárások az elvonás segítésére

A vitaminok és az ásványi anyagok mellett az objektív processzek is nagyon fontos részei egy sikeres drogelvonásnak.

Az objektív azt jelenti, hogy fizikai tárgyakkal és külső dolgokkal kapcsolatos, nem a személy gondolataival és érzéseivel.

A processz egy pontos útmutatássor vagy cselekvéssor egy kívánt eredmény elérésére.

Tehát az objektív processzek olyan eljárások, amelyek segítenek a személynek levenni a figyelmét saját magáról, és kifelé, a körülötte lévő környezetre irányítani.

A drogok a személyt múltbeli élményekbe taszítják, és leragasztják a figyelmét azokban a pillanatokban. Az objektív processzek segítenek elszakítani őt a múlttól, és kifelé húzni a figyelmét a jelenbe.

Az objektív processzek segítenek a személynek a jelenbe kerülni, hogy jobban tudatában legyen a jelenlegi környezetének és más embereknek. Minél jobban képes az egyén szembenézni a jelennel, és nem leragadni a múltban, annál jobban tudja élvezni az életet. Jobb kommunikációban lehet a környezetével, ahogy az most létezik, nem, ahogy a múltban létezett. Ezt bárkinek jó dolog elérnie. Annak, aki megszenvedte a drogfogyasztás káros hatásait, ez sorsfordító lehet.

Ezeket a processzeket egy nyugodt helyen legjobb végezni, ahol valószínűleg nem zavar meg senki, és elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a processzt addig folytassuk, amíg a segítséget kapó személynek jó indikátorai nincsenek, és be nem következett egy felismerése. Az indikátorok egy processz során fellépő körülmények, amelyek indikálják (jelzik vagy mutatják), hogy a processz jól vagy rosszul halad. Például annak, aki élénkebbnek vagy derűsebbnek látszik, jó indikátorai vannak. A felismerés egy új megértés az életről. Ez egy „Nahát, én...” kijelentés; valami, amit a személy hirtelen megért vagy érez.

Ezek a processzek naponta többször végezve nagyon hatékonyan átsegítik a személyt a drogelvonás időszakán. Az elvonás általában úgy egy hétig vagy kevesebb ideig tart.

Például adhatunk a személynek egy ilyen processzt reggel, majd néhány óra múlva adhatunk neki egy másikat. Az elvonáson átmenő személy gyakran alszik jóval többet a szokásosnál, különösen kezdetben. Ezért ne vigyük túlzásba e processzek adását. Napi két-három objektív processz az egész elvonási időszak során elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy eredményt hozzon.

Most öt objektív processz leírása következik. Az utasítás szó, ahogy itt használjuk, a személynek egy processz részeként mondott pontos követendő útmutatást jelent.

„Vedd észre”

Ez a processz a személy figyelmét a testéről kifelé, a környezetére irányítja. Az eljárásmód a következő:

  1. Mondjuk meg a személynek, hogy egy objektív processzt fogunk adni neki, és röviden magyarázzuk el az eljárásmódot.
  2. A használt utasítás:

    „Vedd észre azt a ______ (mutatott tárgy)-at.”

    Győződjünk meg róla, hogy érti.
  3. Mutassunk rá egy egyértelmű tárgyra. Mondjuk a személynek: „Vedd észre azt a ______ (tárgy)-at.”
  4. Amikor a személy megtette, nyugtázzuk úgy, hogy azt mondjuk: „Köszönöm”, vagy „Rendben”, vagy „Jó”, stb.
  5. Folytassuk az utasítás kiadását, a személy figyelmét a területen lévő különböző tárgyakra irányítva. Okvetlenül nyugtázzuk a személyt minden alkalommal, amikor végrehajtotta az utasítást.

    Például mondjuk azt:

    „Vedd észre azt a széket.”

    „Köszönöm.”

    „Vedd észre azt az ablakot.”

    „Rendben.”

    „Vedd észre azt a padlót.”

    „Nagyon jó.”

    És így tovább.
  6. Folytassuk a processzt, amíg a segítséget kapó személynek jó indikátorai nincsenek, és be nem következett egy felismerése.

    Ezen a ponton befejezhetjük a processzt. Mondjuk a személynek: „Vége a processznek.”

Egy havingnessprocessz

A havingness (az angol have = „birtokolni” és -ness = „-ság, -ség” elemekből) az az érzés, hogy az ember rendelkezik valamivel, vagy a tulajdonában van valami. Úgy is leírható, mint az a gondolat, hogy képes odanyúlni, illetve nincs meggátolva, hogy odanyúljon. Ez a processz ráirányítja a személy figyelmét a körülötte lévő területre, hogy birtokolni tudja. Az eljárásmód a következő:

  1. Mondjuk meg a személynek, hogy egy objektív processzt fogunk adni neki, és röviden magyarázzuk el az eljárásmódot.
  2. A használt utasítás:

    „Nézz itt körül, és találj valamit, amit birtokolni tudnál.”

    Győződjünk meg róla, hogy érti.
  3. Adjuk ki az utasítást: „Nézz itt körül, és találj valamit, amit birtokolni tudnál.”
  4. Amikor a személy megtette, nyugtázzuk úgy, hogy azt mondjuk: „Köszönöm”, vagy „Rendben”, vagy „Jó”, stb.
  5. Folytassuk az utasítás kiadását. Okvetlenül nyugtázzuk a személyt minden alkalommal, amikor végrehajtotta az utasítást.

    Például mondjuk azt:

    „Nézz itt körül, és találj valamit, amit birtokolni tudnál.”

    „Köszönöm.”

    „Nézz itt körül, és találj valamit, amit birtokolni tudnál.”

    „Jó.”

    „Nézz itt körül, és találj valamit, amit birtokolni tudnál.”

    „Rendben.”

    „Nézz itt körül, és találj valamit, amit birtokolni tudnál.”

    „Nagyon jó.”

    És így tovább.
  6. Folytassuk a processzt, amíg a segítséget kapó személynek jó indikátorai nincsenek, és be nem következett egy felismerése.

    Ezen a ponton befejezzük a processzt. Mondjuk a személynek: „Vége a processznek.”

„Érintsd meg”

Ennél a processznél mindkét személy járkál, vagy ha a segítséget kapó személy nem tud járni, akkor ülhetnek egy asztalnál, amelyre számos tárgyat helyeztek. Az eljárásmód a következő:

  1. Mondjuk meg a személynek, hogy egy objektív processzt fogunk adni neki, és röviden magyarázzuk el az eljárásmódot.
  2. A használt utasítás:

    „Érintsd meg azt a ______ (mutatott tárgy)-at.”

    Válasszunk ki különböző tárgyakat a szobában, amelyeket a személy megérint.

    Győződjünk meg róla, hogy a személy érti az utasítást.
  3. Adjuk ki az utasítást: „Érintsd meg azt a ______ (mutatott tárgy)-at.”
  4. Amikor a személy megtette, nyugtázzuk.
  5. Folytassuk az utasítás kiadását. Okvetlenül nyugtázzuk a személyt minden alkalommal, amikor végrehajtotta az utasítást.

    Például mondjuk azt:

    „Érintsd meg azt az asztalt.”

    „Köszönöm.”

    „Érintsd meg azt a széket.”

    „Jó.”

    És így tovább.
  6. Folytassuk a processzt, amíg a segítséget kapó személynek jó indikátorai nincsenek, és be nem következett egy felismerése. Ezen a ponton befejezzük a processzt. Mondjuk a személynek: „Vége a processznek.”

Érintsd meg és engedd el a szoba tárgyain

Ez egy nagyon jó technika, és növelni fogja a személy realitását a szobában lévő tárgyakról. Az eljárásmód a következő:

  1. Mondjuk meg a személynek, hogy egy objektív processzt fogunk adni neki, és röviden magyarázzuk el az eljárásmódot.
  2. A használt utasítások:
    1. „Mi az a szobában, ami igazán reális a számodra?”
    2. „Menj oda, és érintsd meg.”
    3. „Most engedd el.”
    Győződjünk meg róla, hogy érti őket.
  3. Adjuk ki az utasítást: „Mi az a szobában, ami igazán reális a számodra?”
  4. Amikor a személy válaszolt, nyugtázzuk.
  5. Aztán adjuk ki a következő utasítást: „Menj oda, és érintsd meg.”
  6. Amikor a személy megtette, nyugtázzuk.
  7. Aztán adjuk ki a következő utasítást: „Most engedd el.”
  8. Amikor a személy megtette, nyugtázzuk.
  9. Folytassuk az utasítások kiadását sorrendben: a), b), c), a), b), c) stb. Okvetlenül nyugtázzuk a személyt minden alkalommal, amikor végrehajtotta az utasítást.

    Például mondjuk azt:

    „Mi az a szobában, ami igazán reális a számodra?”

    „Köszönöm.”

    „Menj oda, és érintsd meg.”

    „Jó.”

    „Most engedd el.”

    „Rendben.”

    „Mi az a szobában, ami igazán reális a számodra?”

    „Nagyon jó.”

    És így tovább.
  10. Folytassuk a processzt, amíg a segítséget kapó személynek jó indikátorai nincsenek, és be nem következett egy felismerése.

    Ezen a ponton befejezzük a processzt. Mondjuk a személynek: „Vége a processznek.”

„Válj kíváncsivá az iránt”

Ez egy nagyon egyszerű és alapvető objektív processz. Az eljárásmód a következő:

  1. Mondjuk meg a személynek, hogy egy objektív processzt fogunk adni neki, és röviden magyarázzuk el az eljárásmódot.
  2. A használt utasítás:

    „Válj kíváncsivá az iránt.”

    Győződjünk meg róla, hogy érti.
  3. Mutassunk rá egy tárgyra a szobában, és mondjuk azt: „Válj kíváncsivá az iránt.”

    Nem nevezzük nevén a tárgyat, csak rámutatunk. Nem mondunk ilyet: „Válj kíváncsivá az iránt a szék iránt.” Csak azt mondjuk: „Válj kíváncsivá az iránt.”

  4. Amikor a személy megtette, nyugtázzuk úgy, hogy azt mondjuk: „Köszönöm”, vagy „Rendben”, vagy „Jó”, stb.

  5. Folytassuk az utasítás kiadását. Okvetlenül nyugtázzuk a személyt minden alkalommal, amikor végrehajtotta az utasítást.

    Például mondjuk azt:

    „Válj kíváncsivá az iránt.” (Mutassunk rá egy tárgyra.)

    „Köszönöm.”

    „Válj kíváncsivá az iránt.” (Mutassunk rá egy tárgyra.)

    „Jó.”

    „Válj kíváncsivá az iránt.” (Mutassunk rá egy tárgyra.)

    „Rendben.”

    „Válj kíváncsivá az iránt.” (Mutassunk rá egy tárgyra.)

    „Nagyon jó.”

    És így tovább.
  6. Folytassuk a processzt, amíg a segítséget kapó személynek jó indikátorai nincsenek, és be nem következett egy felismerése.

    Ezen a ponton befejezzük a processzt. Mondjuk a személynek: „Vége a processznek.”
  7. MEGJEGYZÉS: A folytatáshoz le kell zárnod minden korábbi lépést ezen a tanfolyamon. Az utolsó befejezetlen lépés:
    MEGJEGYZÉS: Több válaszod is helytelen volt. A folytatáshoz olvasd el újra ezt a cikket – –, majd újból teszteld a tudásod.