Minden drog alapvetően méreg. A méreg valami, ami emberek vagy állatok szervezetébe kerülve megbetegíti őket, vagy a halálukat okozza. Ámde egyes mérgek sokkal erősebbek, mint mások, és ártalmasabbak az ember egészségére.

Az, hogy egy drognak milyen a hatása, függ attól, hogy mennyit fogyaszt a személy. Egy kis mennyiség élénkítőszerként hat (fokozza a test valamely részének vagy részeinek működését). Nagyobb mennyiségben nyugtató (csökkenti a test valamely részének vagy részeinek működését). De ha a személy még nagyobb mennyiségben fogyasztja, a drog méreggé válik, és megölheti őt.

Például a kávé koffeint tartalmaz, ami egy drog. Két-három csésze kávé élénkíti a személyt. Tíz csészétől valószínűleg elaludna, száz csésze pedig bizonyára megölné. Nem nagyon káros, mivel olyan sokat kell belőle fogyasztani ahhoz, hogy hatásos legyen. Így élénkítőszerként ismert.

Az arzén sokkal ártalmasabb drog, mint a koffein, és méregként ismert. Mégis az arzén nagyon kis mennyiségben élénkít. Egy nagyobb adagtól elalszik az ember, néhány tizedgrammnyi pedig elég ahhoz, hogy megöljön valakit.

Minden drog tehát rossz hatással van a testre. Ez a hatás lehet kicsi vagy nagy. De sokféle drog van, amelyek más problémákat is okoznak, mert rossz hatással vannak az elmére.

AZ ELME

Hogy megértsük, hogyan hatnak a drogok az elmére, tudnunk kell valamit arról, hogy mi az elme, és hogyan működik.

Az elme nem az agy. Az agy egyszerűen az a szerv a fejben, amely az idegeken keresztül küld ki utasításokat a test különböző részeinek.

Az elme az, amit arra használunk, hogy gondolkodjunk, emlékezzünk és döntsünk. Felvételeket tartalmaz mindenről, ami velünk történt életünk legelejétől egészen mostanáig. Felvételen valaminek a pontos másolatát értjük.

Az elménk felvételeket készít minden gondolatunkról, következtetésünkről, döntésünkről, megfigyelésünkről és érzékletünkről (olyan dolgok, amelyeknek az érzékeinken keresztül ébredünk tudatára). Például esetleg felidézzük azt, amikor valami történt gyermekkorunkban. Az elménk tartalmazza annak az alkalomnak az emlékét: ez egy felvétel azokról a dolgokról, amelyeket láttunk, hallottunk és éreztünk, azokról a következtetésekről, amelyeket levontunk, és bármilyen döntésről, amelyet hoztunk, amikor ez történt.

Ezeket a felvételeket mentális képmásnak hívjuk. A mentális képmások színes képek hanggal, szaggal és minden más érzéklettel, plusz a személy következtetéseivel és vélekedéseivel. Ezeknek a képeknek magasságuk, szélességük és mélységük van.

Például a személy visszaemlékszik arra, ahogy reggelizett aznap. A legtöbb ember, amikor felidézi ezt az emléket, egy mentális képmást lát az asztalról, az ételről és a helyiségről. Látja az elméjében a terítő színét és a helyiségben lévő tárgyakat és embereket. Ha a felidézési képessége jó, akkor képes arra is, hogy érezze az étel szagát, és hallja a többiek hangját a reggelizőasztalnál.

Ha elhatározta, hogy iszik még egy csésze kávét, emlékszik arra, hogy meghozza a döntést, hogy iszik egy második csészével.

Ezek az érzékletek abból a pillanatból mind részei a mentális képmásnak.

Ezek a mentális képmások tudatos szinten léteznek, ami azt jelenti, hogy a személy tudatában van nekik, amikor megtörténnek, és fel tudja idézni őket utána. Viszont léteznek mentális képmások olyan dolgokról is, amelyek akkor történtek, amikor a személy részben vagy teljesen öntudatlan volt. Ezek a mentális képmások a személy tudatossága alatt léteznek. Nem tudja, hogy léteznek, és nem képes tetszés szerint felidézni őket.

Például a személy megbotlik, és beveri a fejét egy falba. Jóllehet nem sérült meg komolyabban, és hamarosan helyrejön, volt egy fájdalmat és öntudatlanságot tartalmazó pillanat, amikor a feje a falnak ütődött. Ennek a pillanatnak a mentális képmásáról az összes érzéklettel együtt felvétel készül az elmében, bár a személy tudatosságának szintje alatt van.

A drogfogyasztás egyik hatása, hogy öntudatlanná teszi a személyt. Az öntudatlanságának mértéke lehet nagy vagy kicsi. De egy drog hatása alatt álló személy nincs teljesen tudatában annak, ami körülötte történik.

Például mondjuk, hogy a személy az LSD nevű drogot fogyasztotta. Ez egy erős drog, amely olyan érzést kelt valakiben, hogy más körülötte a világ. Megváltoztatja azt, ahogy a teret és az időt érzékeli. Tévképzetei is lehetnek, olyan dolgok, amelyek valódinak tűnnek neki, de valójában nem léteznek. Mialatt ennek a drognak a hatása alatt áll, a személy nincs teljes öntudatánál. Nincs teljesen tudatában a tényleges környezetének. De az elméje ugyanúgy felvételt készít mindenről, ahogy ez történik, és tartalmazni fog mentális képmásokat az egész tapasztalatról, mindazokkal a látványokkal, szagokkal, érzésekkel, hangokkal stb., amelyek történtek.

Mondjuk, a személy egy forró nyári napon egy szabadtéri rockkoncerten LSD-t vett be. Többféle hatást is tapasztalt a drog fogyasztása következtében. Megnőtt a pulzusszáma, és folyamatosan változtak az érzelmei. Hányingert is érzett a közelben lévő cigarettafüst szagától. Valamikor a nap során elszakadt a barátaitól, pánikba esett, és szorongást érzett. Tévképzetektől is szenvedett: színeket „hallott”, és hangokat „látott”. Az elméjében mentális képmások maradnak az egész nap tapasztalatairól, az LSD által okozott tévképzetekkel együtt.

A mentális képek ennek a napnak a tapasztalatairól aztán pontosan olyan kihatással lehetnek rá a jövőben, mint akkor voltak, amikor a drogot fogyasztotta. Ha egy napon a környezete hasonlóságokat tartalmaz ahhoz, amikor az LSD-t fogyasztotta, a mentális képmások ismét aktívvá válhatnak. Ez restimuláció néven ismert, ami egy múltbeli emlék újra aktívvá válása olyan jelenbeli körülmények miatt, amelyek a múlt körülményeihez hasonlók.

Lehet, hogy kint van a szabadban egy forró napon, és hangos zenét hall. A közelben valaki rágyújt egy cigarettára, és a füstöt felé fújja. Lehet, hogy a szívverése hirtelen felgyorsul, és valószínűleg hányingert fog érezni. Szorongó érzése lehet minden látható ok nélkül. Újra átélheti azokat a tévképzeteket is, hogy színeket „hall”, és hangokat „lát”. Nem szedett újra drogot. Hanem a mentális képek restimulálódtak.

Ebben az esetben a férfi környezetében történő dolgok okozták a restimulációt. De másképp is bekövetkezhet a restimuláció.

A drog maradványai hosszú idővel azután is a testben maradnak, hogy a személy a drogot fogyasztotta. Ezek a drogmaradványok megkötődnek (rögzítve vagy leragadva ott maradnak) a test zsírszöveteiben. Később kioldódhatnak, és ismét bekerülhetnek a véráramba, és ezáltal a személy újra megtapasztalja ugyanazokat a hatásokat.

Vegyük újra az LSD-t szedő személy példáját. Valamivel később – talán évekkel azután – a drog maradványai, amelyek még mindig a szervezetében vannak, képesek annak a restimulációját okozni, ami a szedésekor történt. Ugyanazokat az érzeteket tapasztalja: szapora szívverést, hányingert és szorongást. Persze nem tudja, miért. Az is lehet, hogy mentális képmásokat érzékel azokról az emberekről, akik vele voltak, valamint a látványokról, hangokról és szagokról az eseményből. Itt sem szedett újabb drogot. De ez a restimuláció, amely újra és újra előfordulhat, csökkenti a tudatosságát és a képességeit. Sőt rosszabbá válhat az önmagához és másokhoz való hozzáállása is.

AZ IDŐNYOM

A mentális képek egymást követő felvételeit a személy élete során időnyomnak nevezzük. Azoknak az eseményeknek a felvételeiből tevődik össze, amelyeket a személy pillanatról pillanatra megtapasztal, ahogy éli az életét. Annak viszont, aki drogokat fogyasztott, nemcsak arról vannak mentális képmásai, ami a drog fogyasztásakor körülötte történt, hanem arról is, amit a drog fogyasztása következtében tapasztalt. Az időnyoma abban az időszakban, amikor a drog befolyása alatt állt, nagyon zavaros. Például a személy LSD-szedés utáni tapasztalatainak mentális képmásai tartalmazni fogják egyrészt a tévképzeteket, másrészt a körülötte abban az időben ténylegesen folyó történéseket.

A DROGOK ÉS A JELEN IDŐ

A drogok hatása alatt álló személyeknek kiesett időszakaik és tévképzeteik vannak. Ezek miatt a drogfogyasztó nincs a „jelen időben” vagy „jelenben”.

A jelen idő a mostot jelenti, azt az időt, amely éppen most történik. Egy épelméjű és boldog személy figyelme a jelenben van, tudatában van a környezetének.

Ha valaki boldogtalan életet él, úgy érezheti, hogy a jelen túl fájdalmas ahhoz, hogy szembenézzen vele. Ezért drogokat fogyaszt, hogy elkerülje. Például lehet, hogy alkoholt iszik, hogy „elfelejtse” a gondjait. Ez kitaszítja őt a jelenből, és csökkenti az öntudatát, így nincs teljesen tudatában annak, ami körülötte történik.

A probléma az, hogy a drogfogyasztó utána nem teljesen tér vissza a jelenbe, még azután se, hogy a drog hatása már látszólag elmúlt. Ezért ott a szemünk előtt, szemmel láthatóan ugyanabban a szobában, amelyben mi vagyunk, ő valójában csak részben van ott, részben pedig valamiféle múltbeli eseményekben van. Az érzékelése arról, ami most történik, összekeveredik az akkori mentális képmásokkal, amikor a drogok hatása alatt állt.

Ha mondunk neki valamit, ő megpróbálja beilleszteni abba, amit érzékel. Ez lehet, hogy nem ugyanaz, amit mi érzékelünk. Ennek eredményeként a tettei furcsának vagy irracionálisnak tűnhetnek.

Mondjuk, hogy padlót tisztítunk, és egy olyan személy segít nekünk, aki drogokat fogyasztott. A droghasználó lehet, hogy biztos benne, hogy megjavítani segít nekünk a padlót. De mi tisztítjuk a padlót, nem pedig javítjuk. Így amikor megkérjük, hogy adja oda a felmosót, ő ezt úgy érti, hogy „add ide a kalapácsot”. Így felveszi a felmosót, azt gondolja róla, hogy kalapács, és megpróbálja odaadni. De egy felmosó más, mint egy kalapács. A nyele hosszabb, a súlya és a formája sem ugyanolyan. Így ő rosszul ítéli meg az odaadásához szükséges erőkifejtést, és felborítja a padlótisztításhoz használt vizes vödröt.

Mivel a drogfogyasztó nincs a jelenben, gyakran követ el ilyen hibákat. Lehet, hogy ezek apró hibák, amelyek miatt ő ügyetlennek tűnik, például feldönti a vizes vödröt. Legrosszabb esetben a személy elmebajos is lehet. A számára látható események teljesen különböznek a bárki más számára látható eseményektől.

Az ő nézőpontjából azonban más emberek azok, akik ostobák vagy ésszerűtlenek. Mivel mások cselekedetei nem egyeznek meg azzal, amit ő lát, hogy történik, „ők” ésszerűtlenek. Példa: Több ember bútorokat szállít. Őrajta kívül mindenki úgy látja, hogy egyszerűen bútorokat szállítanak. Ő úgy látja magát, mint aki „alakzatokat mozgat egy felhőbe”. Így „hibákat követ el”. Mivel a többiek nem látnak belé, és csak egy másik, ugyanolyan embert látnak, mint ők maguk, nem értik, hogy miért hibázik folyton.

Ezek a tények megmagyarázzák a drogfogyasztó furcsa viselkedését. Mindannyian ismerünk ilyen embereket. A hirtelen megjegyzés, aminek nincs értelme, és nincs semmi köze ahhoz, amiről éppen szó van; az üres tekintet, amikor egy utasítást vagy észrevételt közlünk vele: ezek hátterében a másik világ áll, amelyben él.

Egy ilyen személy fenyegeti nemcsak önmaga, hanem bármely csoport túlélését, legyen az egy család, egy vállalkozás vagy akár egy egész ország.

A drogok rossz hatásai tehát sokáig fennmaradnak, miután a személy használta őket. Az eredmény a használón kívül sok más emberre nézve is ártalmas lehet. És nem csak az illegális utcai drogok jelentik a problémát. A gyógyszereknek, amelyek elvileg segítenek az embereken, visszaélésszerű használat esetén hasonló hatásaik lehetnek.

FÁJDALOMCSILLAPÍTÓK

Az orvosok és mások azzal az érthető szándékkal adnak fájdalomcsillapítót, például aszpirint, nyugtatót és altatót, hogy csillapítsák a fájdalmat.

Ugyanakkor senki sem tudja, hogy pontosan hogyan vagy miért működnek ezek a szerek, vagy hogy mit csinálnak. Ilyen mixtúrák (különböző dolgok összekeverésével) olyan véletlen felfedezésekből születnek, hogy „ez csökkenti a fájdalmat”.

E szereknek gyakran nagyon súlyos mellékhatásaik vannak.

Mondjuk, valaki kap egy gyógyszert a fájdalmai vagy a kényelmetlenségei csökkentésére. Amikor a szer hatása elmúlik, vagy kezd elmúlni, a fájdalmak, illetve kényelmetlenségek sokkal rosszabbá válnak. A személy egyik megoldása erre az, hogy több gyógyszert szed. Úgy érzi, hogy többet kell szednie, hogy megszabaduljon a fájdalmaktól és kényelmetlenségektől és más nem kívánt érzetektől. De ahogy folytatja a szedését, egyre kevésbé képes jól érezni magát, egyre többre van szüksége belőle.

Drogokat szedőknél az is gyakori, hogy kezdetben fokozott nemi vágyat éreznek. De a kezdeti szexuális „tűz” után egyre nehezebbé válik elérni a szexuális érzetet. A személy egyre jobban próbálja elérni, de az egyre kevésbé kielégítő.

Az emberek azért fogyasztanak drogokat, hogy megakadályozzák a nem kívánt érzeteket. De sok kívánatos érzet is van az életben. A drogok minden érzetet megakadályoznak, így a kívánatosakat is.

Az egyetlen jó, ami elmondható a drogokról, az, hogy megkönnyebbülést hoznak a kíntól (nagyon nagy testi vagy mentális fájdalom) egy rövid időre. Ha a személy nagyon súlyosan megsérült, ez lehetővé teszi, hogy az orvosok elvégezzék a szükséges „javítást”. De az, aki tudatában van annak, hogy mi folyik körülötte, és ügyes abban, amit csinál, aligha fog sérülést okozni magának. A drogokat fogyasztó személy nincs tudatában a környezetének, és sokat veszít az ügyességéből. Tehát a drogok valószínűbbé teszik, hogy a személy sérülést okozzon magának. Majd később azt is akadályozzák, hogy visszanyerje a tudatosságát és az ügyességét, amelyek megóvnák attól, hogy baja essen.

Mindenkinek megvan a választása az életben, hogy „halottnak” érezze magát drogokkal, vagy élőnek érezze magát nélkülük. A drogok megfosztják az életet azoktól az érzetektől és örömöktől, amelyek pedig az élet egyetlen értelmét jelentik.