A környezet azokat az embereket, dolgokat és helyeket jelenti, amelyek a közelünkben vagy körülöttünk vannak. A környezet nagyon átfogó dolog. Bármely közeli vagy távoli dolog körülöttünk, amely befolyásolhatja az életünket, a környezetünk része.

Sokan nemcsak abban biztosak, hogy a környezet veszélyes, hanem abban is, hogy mindennap egyre inkább azzá válik. Sokak számára ez nagyobb kihívást jelent, mint amivel érzésük szerint képesek megbirkózni.

Azonban a helyzet az, hogy a környezetet sokkal veszélyesebbnek tüntetik fel, mint amilyen valójában.

Nagy számmal vannak, akiknek az a hivatásuk, hogy veszélyes környezetet csinálnak. Ez olyan szakmákat foglal magába, amelyek létezéséhez veszélyes környezetre van szükség, mint például a politikus, a rendőr, az újságíró, a temetkezési vállalkozó és más egyebek. Ezek veszélyes környezetet „árulnak”. Úgy érzik, ha nem árulnák a veszélyes környezetet, csődbe jutnának. Így érdekükben áll, hogy a környezetet sokkal veszélyesebbnek tüntessék fel, mint amilyen. A környezet eléggé veszélyes, de ők sokkal veszélyesebbnek tüntetik fel.

Nyilvánvaló példa látható erre az újságokban. Nincsenek jó hírekről szóló cikkek. Rossz hírekről és szerencsétlenségekről számolnak be, és többnyire figyelmen kívül hagyják a jó híreket, csupa fenyegetésnek feltüntetve a környezetet.

Másik példa egy magát megválasztatni akaró politikus, aki beszédeket tart arról, hogy a területen sok a bűnözés és az erőszak, és csak ő tud kezdeni valamit ezzel. Igen, van bűnözés és erőszak a területen. De ő a valóságosnál rosszabbnak tünteti fel ezt, hogy az emberek rá szavazzanak.

Szabaduljunk meg egy hamis elképzeléstől, amelyet az embereknek a környezettel kapcsolatban mondanak. Néhány évvel ezelőtt valaki előállt egy olyan elképzeléssel, hogy az emberek a világ bizonyos részein azért nem viszik sokra, mert nincs kihívás a környezetükben. A kihívás olyan valami, ami próbára teszi az illető képességeit, és megkívánja, hogy a maximumot hozza ki magából.

Az egyik ország, amelyre ez a személy gondolt, Mexikó volt. Alighanem látott egy turistaplakátot egy mexikóit ábrázoló képpel, aki a kalapját a szemébe húzva és a köpenyét a vállára vetve a falnak dőlve ül a napon. Így azt mondta, hogy a mexikóiak azért nem érnek el sikereket, mert nincs elég kihívás a környezetükben. Azt mondta, hogy a dél-amerikaiak azért nem építik energikusan az országaikat, mert nincs elég kihívás a környezetben.

Aligha beszélt valaha is mexikóiakkal vagy dél-amerikaiakkal. Úgy tűnik, az életre vonatkozó elképzeléseit olyan könyvek olvasásával szerezte, amelyeket hozzá hasonló emberek írtak, akik idejük nagy részét könyvtárakban töltötték.

Íme egy másik példa ugyanerre az elméletre. A Fülöp-szigeteken felbukkan egy fehér ember, és azt mondja az igorotoknak (az északi hegyvidéken élő népcsoport): „Na most, ha egyszerűen vágtok egy ösvényt a falutól le a folyóig, aztán reggel fogtok egy szekeret, és lementek a folyóhoz, megtöltötök egy víztartályt, és felhozzátok ide, akkor az asszonyaitoknak nem kell megtennie azt az utat a folyóhoz. És hajtsátok végre ezt a tervet most azonnal!” És meg van döbbenve, hogy nem hajtják végre most azonnal. Így hagyja ott őket: „Hah! Ezeknek az embereknek nincs elég kihívás a környezetükben. Nincs semmi, aminek meg kellene felelniük, nem úgy, mint nekünk Nyugaton. Bezzeg nekünk van kihívás a környezetünkben!”

Ennek a fickónak volt kihívás a környezetében? A száját az anyja nyitotta ki, és ő kanalazta bele a tejbepapit; az összes csekket az egyeteme elvégzéséhez az apja írta. Az útja minden irányban ki volt kövezve gépekkel meg járművekkel. A környezet már be volt törve. Így természetesen kiállhatott oda, és lehetett nagyszájú.

Milyen a valódi környezete egy igorotnak a Fülöp-szigeteken, ahogy ül a tűz mellett, és hallgatja, ahogy ez a személy mondja neki, hogy ösvényt kell vágnia le a folyóhoz? Van egy kisfia, és azt gondolja, hogy nagyon kedves kisfiú. De tudja, hogy ennek a kisfiúnak semmi esélye arra, hogy megérje a hétéves kort, betegségek, rossz élelem és más problémák miatt. Tudja, hogy amikor megjönnek az esők, azok olyan erősek lesznek, hogy kimosnak a földből minden magot, amelyet ültetett, és szétverik a földeket. Ha ebből képes valamit megmenteni, talán elél néhány hónapig. Nagyon jól tudja, hogy elég, ha rossz fa alatt sétál el, megmarja egy mérges kígyó, és neki azzal vége. Más szóval, már előre tudja, hogy nem élhet, akkor meg minek próbálkozzon?

Nem arról van szó, hogy nincs kihívás a környezetben. Hanem ez a kihívás lehengerlő, azaz olyan hatalmas, hogy bárki azt érezné, hogy nem képes megbirkózni vele.

Egyesek szívesen mesélnek ilyen történeteket: Él egy ifjú festő Terre Haute-ban, amely egy USA-beli kisváros Indiana államban. Nincs egy barátja sem, és végül a nagyvárosba költözik. Hatalmas ügyet csinálnak ebből. A környezet nem jelent kihívást – mondják –, és azért költözött a nagyvárosba, hogy több legyen a kihívás. Tényleg? Először is azért lett festő, mert nem akart a helyi boltban Butch Gregertyvel dolgozni, szénabálákat dobálva jobbra-balra. Ez a fickó bántotta őt az óvodában, bántotta őt az általános iskolában, és bántotta őt a középiskolában. Most meg arra kérik, hogy a helyi boltban dolgozzon neki. Ez kissé túl nagy kihívás.

Arrafelé a festményeit se vásárolja senki. Senki sem szólítja „uram”-nak, és nem tisztelik, amit csinál. A környezet egy kicsit barátságtalan. Egyáltalán nincs jövője művészként, amennyire ő látja. Nem képes jól kommunikálni az emberekkel a közösségében, úgy érzi, nem ad nekik semmit. Ha ebben a szakmában marad, éhezés vár rá. Ez nagyon barátságtalan környezet. Ezért barátságosabb környezetbe megy: Greenwich Village-be, New Yorkba.

Arra a következtetésre jutunk, hogy ha valaki nem volt képes úgy alakítani az életét, ahogy akarta, akkor olyan környezetben van, amelyet lehengerlőnek talál. Az, ahogy a környezetéről gondoskodik, nem elég ahhoz, hogy túléljen. A léte annyira apatikus vagy annyira boldogtalan, amennyire a környezete lehengerlőnek tűnik neki.

Ha megértjük ezt a felfedezést, azzal tettünk egy lépést afelé, hogy segítsünk a személynek jobban kezelni a környezetét.