Az Antiszociális Személyiség jellemvonásai a következők:

1. Csak nagyon nagy általánosságokban beszél (az állításaiból hiányoznak a részletek). „Azt mondják...”; „Mindenki úgy gondolja...”; „Mindenki tudja...” – folyton ilyen kifejezéseket használ, különösen, ha pletykákat terjeszt. Például az Antiszociális Személyiség olyan pletykákat terjeszthet, mint: „Senki sem szeret ebbe az étterembe járni, mindenki utálja.” Ha megkérdezik: „Ki az a mindenki?”, azt tetteti, hogy ez az egész társadalom véleménye. Általában kiderül, hogy csak egyetlen személy mondta, ez a személy pedig maga az Antiszociális Személyiség.

Ez számára természetes, hiszen az Antiszociális Személyiség szemében az egész társadalom egy nagy ellenséges általánosság, amely összeesküdött kimondottan (személy szerint) az Antiszociális Személyiség ellen.

2. Az ilyen személy főleg rossz hírekkel, kritikus vagy ellenséges megjegyzésekkel, leértékeléssel (valakinek a kisebbé tétele vagy annak éreztetése, hogy az illető téved) és általános elnyomással (olyan tevékenységek, amelyek másokat lent tartanak, kudarcra ítélnek, stb.) foglalkozik.

Az ilyen személy nem továbbít jó híreket vagy elismerő megjegyzéseket.

Például, mondjuk, egy fiatal lány zongorázni tanul. Az Antiszociális Személyiség valószínűleg megjegyzéseket tesz arról, hogy a lány hibázik, és túl sok hamis hangot üt le (kritikus vele), és azt mondja, hogy a zongora egy olyan hangszer, amelyet utál (ellenséges megjegyzés), és aztán azt mondja a lánynak, hogy nincs meg benne az alapvető tehetség, és soha nem lesz képes megfelelően zongorázni (elnyomás).

3. Az Antiszociális Személyiség rossz irányba ferdíti a kommunikációt, amikor üzenetet vagy hírt továbbít. A jó híreket megállítja, és csak a rossz híreket adja tovább – gyakran kiszínezve.

Ezenkívül az ilyen személy úgy tesz, mintha csak továbbadná a „rossz híreket”, amelyeket pedig valójában ő talált ki.

4. Az Antiszociális Személyiséggel kapcsolatos egyik legszomorúbb dolog az, hogy kezelés hatására nem javul, és nem lesz jobban.

5. Az ilyen személyiség körül megfélemlített vagy beteg családtagokat vagy barátokat találunk, akik – még ha nem is kergette ténylegesen elmebetegségbe őket – kudarcot vallanak, sikertelenek.

Az ilyen emberek, akiket megrémisztett vagy megbetegített az Antiszociális Személyiség, bajt okoznak másoknak.

Az Antiszociális Személyiséggel kapcsolatban lévő személyek esetében – amikor kezelik vagy oktatják őket – nem az történik, hogy javulás következik be náluk, vagy egy ideig jól érzik magukat, és aztán ez meg is marad így, hanem hamarosan elkezdenek ismét megbetegedni vagy boldogtalanok lenni, mivel az Antiszociális Személyiség hatása alatt állnak.

Az ilyen emberek általában nem gyógyulnak meg a testi betegségekből a várt időn belül, még akkor sem, ha kezelést kapnak, hanem rosszabbodik az állapotuk, és nehezen jönnek helyre.

A legtöbb elmebeteg az ilyen antiszociális kapcsolatok miatt válik elmebeteggé, és ugyanebből az okból nem áll talpra egykönnyen.

6. Az Antiszociális Személyiség rendszeresen rossz célpontot választ (rosszul nevezi meg a dolgok okát) a dühe kitöltéséhez.

Ha az autóján a gumi defektet kap, mert szögre hajtott vele, ő a vele utazó társát szidja – aki nem a baj forrása. Ha a szomszédban túl hangos a rádió, belerúg a saját macskájába.

Ha nyilvánvalóan A az ok, az Antiszociális Személyiség B-t, C-t vagy D-t hibáztatja.

7. Az Antiszociális Személyiség nem tud végigcsinálni egy feladatot vagy egy cselekvést.

Az ilyen személy körül felgyülemlenek a befejezetlen feladatok és az olyan dolgok, amelyeket elkezdett, de soha nem fejezett be.

8. Sok Antiszociális Személyiség a legriasztóbb bűnöket is könnyedén bevallja, de semmilyen felelősséget nem érez velük kapcsolatban.

Cselekedeteinek kevés köze van vagy semmi köze nincs a saját választásaihoz vagy döntéseihez. A dolgok „csak úgy megtörténtek”.

Nem érzékeli, hogy ő ténylegesen okozott volna valamit, és ezért képtelen lelkiismeret-furdalást vagy szégyent érezni, amikor valami rosszat tesz.

Például az Antiszociális Személyiség gondatlanul kidob valamilyen súlyos tárgyat az ablakon egy épületből, és súlyos sérülést okoz valakinek, aki odalent álldogál. Nem érezné azt, hogy bármi rosszat tett volna, hanem azt a személyt okolná, aki épp arra járt, amikor ő kidobott valamit.

9. Az Antiszociális Személyiség csak romboló csoportokat támogat, és minden építő vagy az emberek segítésén dolgozó csoportot támad.

10. Ez a személyiségtípus csak romboló cselekedeteket helyesel, és hadakozik az építő vagy segítő cselekedetek, illetve tevékenységek ellen.

Különösen a művészt támadják és nyomják el gyakran az Antiszociális Személyiségek, akik valami olyat látnak a művészetében, amit el kell pusztítani, és ezzel az illető háta mögött – „barátként” – meg is próbálkoznak.

11. Mások segítése olyan tevékenység, amitől az Antiszociális Személyiség csaknem tombolni tudna dühében, ám ugyanakkor a segítség köntösében ártó tevékenységeket előszeretettel támogatja.

12. Az Antiszociális Személyiségnek nincsen érzéke a tulajdonhoz, és úgy gondolja, hogy az az elképzelés, hogy bárki bármit is birtokol, csak hazugság, amit az emberek bolondítására találtak ki. Szerinte semmit sem lehet igazából birtokolni.